A láthatár, amelyet a marseillei gyilkos merénylet óta sötét felhők takartak, a hét végére derülni kezdett: Anglia, Olaszország s maga Franciaország is, szilárdan és keményen szállottak szembe a lelkiismeretlen kísérletekkel, az uszító és bosszúvágyó ugratásokkal; a jugoszláv régenstanács és közvélemény erélyesen utasított el magától bizonyos átlátszó és felelőtlen ujjmutatásokat s végül nyomatékosan esett a latba a magyar miniszterelnöknek Varsóba utazása előtt tett nyilatkozata, amelyben férfias őszinteséggel tett tanuságot Magyarország tiszta lelkiismerete mellett.

Ez a nyilatkozat mindenkit, aki elfogulatlan szemmel figyeli az eseményeket, de még azokat is, akiknek izgatott hangulata bizonyos külpolitikai meggondolásokból fakadt, meggyőzhetett arról, hogy Magyarország mocsoktalan becsületessége tudatában emelt homlokkal néz az események elébe s hogy a magyar közvéleménynek mindenkinél kevesebb oka van izgalomra és nyugtalankodásra.

Köteles tárgyilagossággal el kell ismernünk, hogy a kisantant minisztereinek belgrádi nyilatkozata békülékeny és mérsékelt hangjával bizonyos mértékben szintén enyhítette, helyesebben nem növelte a feszültséget, amely a hármas államszövetség országaiban és fővárosaiban az elmult héten uralkodott, bár a nyilatkozat egyik lényeges pontja nem az európai békét szolgálja és aligha alkalmas arra, hogy megnyugtassa a zaklatott európai közvéleményt. A belgrádi határozat ugyanis bizonytalan szavakban külpolitikai összefüggéseket keres a marseillei merénylet mögött; a válasszal mik ezek a külpolitikai kapcsolatok, a belgrádi deklaráció adós maradt, de feltehető, hogy a kisantant külügyminiszterei a közeljövőben megvilágítják a gondolatot, amely e mondat mögött lappang.

A második, a hét történetéből kiemelkedő esemény, a magyar miniszterelnök varsói útja, két oknál fogva tornyosodik a hasonló miniszteri és politikai látogatások fölé. Először a tüntető lelkesedéssel, amellyel a lengyel főváros, a lengyel kormány és közvélemény Magyarország képviselőjét fogadta, azután a gazdasági és kulturális kapcsok kimélyítésével, amely ettől a látogatástól várható. Gömbös varsói útjának valóban túlnyomóan kulturális és gazdasági jelentősége van, de ha két olyan állam vezetői tanácskoznak, amely államokat meleg barátság fűz egymáshoz, mint Magyarországot és Lengyelországot, akkor kell, hogy a politikai gondolkodásnak kikerülhetetlen összhangja is bekövetkezzék, még ha a beszélgetés tárgya a politikai kérdések határán innen is marad.

Magyarország nagy reményekkel tekint a varsói gazdasági tárgyalások elé, de egyben már ma is biztos az ország közvéleménye s pedig abban, hogy soha Lengyelország olyan politikai akciókhoz nem csatlakozik, amely Magyarország ellen irányul, mint ahogy Magyarország sem állott soha olyan csatasorba, amely fegyvereit Lengyelország ellen szegezte.