Néhány nappal ezelőtt rendelet jelent meg a hivatalos lap hasábjain, a hasonló közlemények megszokott szürke és igénytelen címe alá rejtőzve. Senki sem vette észre,mekkora gazdasági szenzáció húzódik meg Imrédy Béla pénzügyminiszter rendelete mögött, amelynek semmit mondó címe a következő: „A m. kir. kormány rendelete a gyufa csomagolása és árának újabb megállapítása tárgyában”…

1929. február 1-én alakult meg a Magyar Általános Gyufaipar Rt., a svéd Stab leányvállalata. A kölcsönt – általában úgy tudták – Ivar Kreuger, az akkori iparkirály nemzetközi szélhámos csoportja folyósította Magyarországnak. Azóta már kiderült, hogy a tőkét Rothschild és az amerikai Morgan-csoport folyósította, a svédek – Ivar Kreuger és jogutódai – csupán közvetítési jutalék címén kapták a tízmillió pengős évi nyereséget biztosító monopóliumot az országtól. A svéd gyufatröszt leányvállalatának budapesti elnöke gróf Lewenhaupt G. Gusztáv és vezérigazgatója Lakner Béla volt, akinek a helyét nyugalombavonulásakor, körülbelül két évvel ezelőtt Reisner Arthurral, egy vidéki kis gyufagyár ügyvezető igazgatójával töltötték be.

Azóta csaknem naponta érkeznek panaszos memorandumok, felszólalások a kereskedelmi és a pénzügyminisztériumba a MAGIRT ellen. Ezekben a memorandumokban a gyufával foglalkozó kereskedők elpanaszolják, hogy az 1928 május 16-án aláírt szerződés szerint a svédek negyvenszázalékos kereskedelmi hasznot biztosítottak a közvetítő kereskedelemnek, amelyet most önállólag 18 százalékra szállítottak le. Ugyanakkor a nagykereskedők érthetetlen módon nem kaptak elegendő mennyiségű gyufát a MAGIRT-tól. Magyarországon még vannak olyan városok és községek, így például Abony, ahol a gyufát szálanként egy fillérért árulják.

Burkolt árdrágítással is vádolják a gyufatrösztöt, mert szerződésellenesen a kötelező 54 szál helyett 44-45 darab gyufát helyeztek a dobozba. Könnyű kiszámítani, hogy az így tartalmilag csökkent dobozok aránylag nem hat, hanem nyolc fillérbe kerültek. Még súlyosabb árdrágítási esetről panaszkodnak a gyufakereskedők. A papírzacskóba töltött úgynevezett „parasztgyufából” is 105-110 darab volt egy csomagban. Ennek az árát a gyufakartel 40 százalékkal emelte. A MAGIRT vezérigazgatója, Reisner Arthur, íveket köröztetett a gyufát árulók között, azzal a szöveggel, hogy a magyar kereskedelem teljesen meg van elégedve a MAGIRT vezetőségével és produktumaival. A MAGIRT-nak ez az akciója teljesen megbukott, mert ezt az ívet hatvanezer gyufával foglalkozó kereskedő közül hárman írták alá.

A gyufatröszt politikáját betetőzte az, hogy a MAGIRT tisztességtelen verseny címén sorra perelte a kereskedőket, akik olcsóbban adták a gyufát, mint ahogy azt a svéd tröszt előírta. A perek azonban alig kerültek tárgyalásra, mert a kistrafikosok 20-30 P-ős ügyvédi költség címén kiegyeztek a MAGIRT-tal. A panaszok késztették a magyar pénzügyminisztériumot arra, hogy belenyúljon a gyufamonopólium ügykezelésébe és törvényadta jogánál fogva felügyeletet gyakoroljon. Így született meg Imrédy miniszter szigorú hangú rendelete.