Legyünk szépek!

1.
Legyünk szépek. Szépnek lenni nemcsak előny. Nemcsak eszköz. Nemcsak fegyver. Ennél több. Öncél.

Ne csunyán legyünk szépek. Ne görcsösen, ne kapaszkodón, ne ökölbe szorult kézzel. És ne is kicsinyesen. Ne csupa pótlékkal, csupa látszattal, csupa ledörzsölhető réteggel.
Hanem szépek úgy, amilyen az egészséges fa, a friss virág, a jó kép.
Szépek azért, mert az élet virul ki bennünk, mert belesimulunk az adott környezetbe, mert öntudatlanul is derűt hordozunk, mert díszítjük a világot, anélkül, hogy akarnánk díszíteni.
Ismétlem: anélkül, hogy akarnánk díszíteni.

2.
A szót, hogy elegancia, nem tudom lefordítani. Az „előkelő” szónak más árnyalata van. „Élégence”: ezt a megjelölést a franciák találták ki. Franciaországban már akkor tudtak enni, amikor az angol király (lásd VIII. Henriket) még a háta mögé dobta a csontokat.
Az elegáns szóval azóta is élnek és visszaélnek, mert ezerszer gyakrabban használják, mint ahogy helyén való.
Az eleganciához, sajnos, bizonyos fokig pénz kell, de, hála Istennek, a pénz nem elég.
Az eleganciához mindenekelőtt lelki tulajdonságok kellenek, úgymint tapintat, okosság, elkerülhetetlen műveltség. S talán ennél is több művészi ösztönösség.
Az ízlés szót készakarva nem használom. Túlságosan felöntötték. Vizenyőssé tették.
3.
Azt sem tudom elképzelni, hogy valaki a jól kikészítet archoz felöltse a drága ruhát s máris szép lehessen.
Hogyan? Hát a kifejezés – semmisem?
Amit a szem, az ajk, a homlok, a kéz, a mozdulat, a mosoly vagy a komoly száj mond, az nem játszik bele döntően abba, hogy valaki szép vagy nem szép?
Még az a levegő is belejátszik, amelyet minden ember magával hoz!
De mi van, ha a kifejezés nem mond semmit sem?
És mi van, ha olcsót, szürkét, alacsonyrendűt mond?
Akkor hiába kendőzte „gyönyörűre” arcát, hiába vette vagyonért a ruhát. Nem lesz szép és nem lehet elegáns.
Mert először belül legyen meg a jó vonal, az üde szín, a kevés, de jól megválasztott dísz, az a bizonyos illat és zamat, amelyet élénken, művészeten és tudományon át lehet és kell fejleszteni.
Kizárt dolog, hogy ez azután kívül is ne jelentkezzék.