Az ember 20-22 éves koráig különböző gyors tempóban, de állandóan növekszik, majd az említett kort elérve - beszünteti a növekedését. Olyan tapasztalati tény ez, amelyet mindenki mint magától értetődőt és megváltozhatatlant elfogad. Pedig a tudomány szemében, a legkézenfekvőbb tényből is komplikált kérdések alig kibogozható halmaza válik. Igy a testi növekvés problémája is hosszú idő óta az orvosok és biológusok legérdekfeszítőbb kutatásainak tárgya.

Már az is érdekes, hogy amit az előbb az emberről mondtunk, az emberen kívül csupán néhány magasabbrendű gerinces állatra és a rovarokra állja meg a helyét. Sok élőlény egészen a halála pillanatáig sosem szűnik meg növekedni. A fák, halak, puhatestűek, rákok egész életükön át nőnek. Igaz, hogy ez a növekedés egyre lassúbb témában folyik, de mégis addig folyik, amíg a lény éleiben van.

A hosszúfarkú folyami rák például serdülő korában 16 cm. bosszú 300 gr. súlyú, a nőstény ilyenkor termeli a petéit, de aztán tovább nő egészen az élete végéig, amikor 50-55 cm.-es hosszúságra és 20-25 fontnyi testsúlyra lesz szert. Hasonló a helyzet a közönséges pisztrángnál is. Ha hasonló növekedési törvények lennének érvényesek ránk emberekre nézve is, 7-8 méter hosszúak lennénk, mire életünk végéhez érkeznénk.

Az állandó, lassú növekedés elég érthető dolog. Inkább az a különös, hogy miért akad meg a mi növekedésünk bizonyos korban? Ez az, ami magyarázatra szorul. Az élet vidáman folyik tovább, de a növekedésnek egyszerre vége van. Mi ennek az oka?

Az emberi test növekedését a csontváz növése irányítja. Ha a csontváz nem nő tovább, akkor az egész test növése megáll. Fiatal egyén csontjai nem egységesek, hanem több darabból állnak. Az egyes csontdarabokat porcogós rétegek választják el egymástól.

Ezek a porcogók nőnek tulajdonképpen, de amint nőnek úgy el is csontosodnak. Igy közvetve nő a csont. A porcogó azonban gyorsabban csontosodik el, mint amilyen gyorsan ő maga nő. Végül 20-22 éves kor körül - az egész porcogó elcsontosodott már. A porcogó nem tud többé nőni, tehát a csont sem tud. Ennek következtében pedig a test sem.

A porcogó növekvését és elcsontosodását belső elválasztású mirigyek szabályozták. Legfontosabb közülök az úgynevezett agyalapi mirigy. Ez a borsónyi szerv a koponya üregében fekszik közvetlenül az agy alatt, amellyel keskeny szár köti össze. Ha fiatal kísérleti állatból kiirtjuk, akkor azonnal megáll a fejlődésben.

Békaporontyból agyalapi mirigy nélkül sosem lesz többé béka. A varietékben föllépő törpe emberész nagy része ennek a szervnek kórosan csökkent működésében szenved. Viszont fokozottan működő agyalapi mirigy végül is óriásnövéshez vezet. Egy földmíves 283 cm. magasra nőtt e mirigy túllengésének következtében.

De más is befolyásolja még a növekedést. Megállapították, hogy öreg sejttenyészetekből ki lehet vonni bizonyos anyagot, amely más sejttenyészetbe fecskendezve ellankasztja utóbbinak a növekvését. Viszont az embrió testéitől ki lehet vonni olyan anyagot, amely föllendíti a növekedést. Warburg, világhírű német biológus kimutatta, hogy gyorsan növekvő sejtek például az embrió sejtjei és még inkább a gyorsan és feltartóztathatatlanul növekvő rákos daganat sejtjei - egészen más vegyi magatartást tanúsítanak, mint a lassan növekvő sejtek. Több cukorra van például szükségük.

Egyes tulajdonságaikban feltűnően hasonlítanak az élesztő sejtjeire. Rendkívüli jelentőséggel bír ez a megállapítás, mert viszont azt is kiderítették, hogy élesztősejtekből készült kivonatok sok állatban növekedést okoznak! Már régen mondják, hogy a növekedés vegyi szabályozásinak tekintetében fontos és nagyjelentőségű fölfedezések küszöbén állunk. Úgylátszik, hogy dr Herbert M. Evans a kaliforniai Berkeley-egyetem neves professzora most átlépte ezt a küszöböt.

Evans hosszú évek óta törekszik arra, hogy olyan szert állítson elő. amely a növekedést fokozó vegyi anyagokat hatásosan tartalmazza. Nagy akadály volt, hogy a szernek természetesen olyannak kell lennie, amely az egész test arányos növekedését mozdítja elő. Egyes testrészeknek különálló fokozott növése ugyanis ellazuláshoz vezethet. Igaz, hogy növő korban egyes testrészcink különböző mértékben nőnek. Valamennyien pisze orral születünk például, de sok embernek fejlődik később „római” orra.

Evansnak hosszas kísérletezés után sikerült olyan összetételű oldatot előállítania, amelyet kísérleti állapotba befecskendezve egyes testtájékok rohamos megnagyobbodása kezdődik. Végül arányos növekedést előidéző szert is össze tudott állítani. A döntő jelentőségű kísérlet azonban csak legújabban történt meg: Evans beoltott egy embert!

Tízesztendős kisleány az, akin a csodaszert kipróbálták, leányka teljesen elmaradt a növésben, valósággal törpe lett belőle. Az oltás eredménye még azokat is meglepte, akik Evans állatkísérleteiből biztosan számítottak eredményre. A leányka normális tempó növekedése hamarosan megindult és testalkatában már alig különbözik egészséges növésű társaitól.

Dr Georg Schmied