Lássuk most ez ismeretek alapján a leszűrhető gyakorlati tanulságot: Az eugenika szempontjából azt tanácsolhatjuk, hogy balkezesek ne lépjenek egymással házasságra. A balkezesség hátrányos tulajdonság s a lehetőségig kiküszöbölendő. Különösen balkezes vérrokonok egybekelése káros.

Nagyobb gyakorlati jelentőségű kérdés, hogy helyes-e a gyermeket kicsikorától a jobbkéz használatára szorítani? A tapasztalás azt mutatja, hogy a nevelés ilyen iránya az emberek túlnyomó többségében a természetes fejlődés irányával egybeesik és így helyes. De annak a 20-25%-nak, ki balkezesnek született, vagyis az emberiségnek csaknem egynegyedének természetellenes. Ezeknek a veleszületett hajlama összeütközésbe jut a rá kényszerített renddel, ami bajok forrása lehet.

Az áthangolás lehetősége úgy látszik egyénileg változó; mindenesetre nőknél nagyobb, mint férfiaknál. Ahol az áthangolás nehézségekbe ütközik, dadogás, kancsalság és más idegrendszerbeli fogyatékosság jöhet létre. Ennek a lehetősége különösen akkor van meg, ha maga a balkezesség is már a csirasejt barázdálódási sérülése folytán jött létre, mikor is a fogyatékosságok megjelenésének és kifejlődésének a lehetősége már alkatilag adva van.

A balkezesek nevelésére tehát különös gondot kell fordítani. A kis gyermeket figyelni kell, hogy nem árul-e el balkezességet s ha igen, ennek számításba vételével kell nevelését irányítani. Ha az áthangolás nagyobb megrázkódtatás nélkül sikerül, nincs semmi baj, de ha ellenállással találkozunk (dadogás, kancsalítás, általános ügyetlenség, stb.), óvatosság lesz helyénvaló.

Célszerűbb lemondani a jobbkezességre való nevelésről és belenyugodni abba, hogy a gyermeknek a balkeze a jobb. Kár az olyan cselekvéseket, amelyeket a szerszámok és a szokás által nincsenek túlságosan mereven kötve, a jobbkézzel végeztetni, ha a gyermek a ballal jobban tudja. Természetes, hogy nem lehet megengedni, hogy a gyerek a balkézzel tükörírásban írjon, sem külön fordított zongorát nem kell részére csináltatni, de pl. hogy melyik kezével labdázik, hegedűl, vív, eszik stb. az reábízható.

Még az sem eshetnék kifogás alá, hogy például a gyorsírást balkézzel, tükörírásban csinálja. Éppen elég baja küzködése van a balkezesnek ebben a nem neki készült világban s éppen ez teszi gyakran félszeggé, „balogsuti”-vá s így szerencsétlenné. A nem könnyen áthangolódó balkezes gyereket tudatosan balkezesnek kell nevelni.

A balkezességre vonatkozó gyakorlati tapasztalásaink és különösen a jelenség biológia mélységeit föltáró ismereteink végérvényesen pálcát törnek a testneveléstan kétjobbkezességre irányuló törekvései fölött. Természetellenes és alapjában elhibázott törekvés mind a két kezet egyforma tökéletességűvé és ügyességűvé fejleszteni akarni.

A jobb- és balkéz nemcsak tükörképe egymásnak, hanem biológiai lényegükben különböző működésű, különböző rendeltetésű szervek, melyek csodálatos harmóniával egymás kiegészítésére vannak utalva.

Vannak bizonyos kivételek, kultúratermelte műveletek, amelyekben valóban szükség van a balkéz különös ügyességére (hangszerek kezelése, bizonyos gépek kiszolgálása, bizonyos orvosi beavatkozások, stb.), de ezekben az esetekben a másodrendű kéz megtanulja, ha tudja, a maga feladatát anélkül, hogy az elsőrangúnak vezérszerepét vitatná. Az ember két oldalát a maga külön-külön hivatásának megfelelően különbözőképen kell gyakorolni.

Dr. Dalmady Zoltán