Vasárnap délután háromnapos hajrá után megérkezett Rómából Budapestre Ferraguti tanár faszénnel hajtott kis autója

Vasárnap délután félhárom körül csődület támadt a Bristol szálló Mária Valéria uccai kapuja előtt, ahol füstölve, gőzölögve megérkezett egy különös alakú kis fekete autó.

- A faszenes kocsi! A faszenes kocsi! -kiabáltak ucca hosszat és nézték a kocsit, amelynek a poggyásztartója helyén furcsa tartályféle van, amelyből ömlik a gőz. A kis autóból borostás állú,
megviselt arcú, negyven és körüli úri ember ugrott ki mosolyogva és barátságosan szólt hátra a néhány másodperc múlva megérkező kísérőkocsi utasainak, akik szerelő ruhában szálltak ki tartályokkal telerakott autójukból.

Mario Ferraguti professzor megvárta, amíg a szemben lévő garageba betolják faszénnel fűtött kis római kocsiját, azután felsietett a szobájába, megmosakodott és ezek után frissen jelent meg a szálló halljában, hogy fogadja újságunk munkatársát.
- Igaz, hogy éhes vagyok, de azért parancsoljon. Elvégre magam is újságíró vagyok egy kicsit. Ez az első! Csak egy pillanat türelmet kérek...Momento, momento...

Int a szobapincérnek, távirati blankettát kér és kusza, gyors sorokban megfogalmazza sürgönyeit Mussolininek és Acerbo földmivelésügyi miniszternek Rómába.

- Megérkeztem!...22-én délben 1 órakor indultam,- kezdi elbeszélését - tehát 3 nap alatt tettem meg az utat Rómából idáig. Tarvision, Semmeringen és Bécsen át jöttem, hóviharban, ködben, fagyban, csontvelőig ható hidegben, az Alpeseken át. Hogy miért éppen ezen a nehéz úton? A Duce mondja: A legnehezebb utat kell választani! Küzdeni kell, akadályokat legyőzni! És én be akartam bizonyítani, hogy az én ki kocsim, amelyet faszénnel fűtök, nem benzinnel és nem petróleummal, állja az út és az időjárás legszörnyűbb nehézségeit.
- Mi a célja ennek a kísérletnek, professzorúr?- kérdeztük.
- Azt akarom, - felelte – hogy Olaszország ne legyen kénytelen drága benzint és petróleumot behozni az autóparkja számára. Faszenet pedig elő tudunk állítani kellő mennyiségben, ehhez nem kell behozatal, még az sem, hogy kivágják a fákat. Elég a cserje, a törpebokor....
Ennyit mondott az elcsigázott professzor és bocsánatot kérve vissza is vonult, hogy kipihenje magát.