Már most az a következő kérdés - amit talán először kellett volna feltenni -, hogy a mesterséges megbetegítések után várható-e a fertőző bántalmaknak természetes továbbterjedése? Erre vonatkozólag határozott választ nem adhatunk. E kétségünket többek között a baktériumos egér- és patkányirtásnál szerzett tapasztalatokra alapítjuk.

Hogy a fertőzőanyag a szervezetet megbetegítse, ahhoz az szükséges, hogy elég hatásos, virulens legyen, a testbe kellő mennyiségben behatoljon és a szervezet vele szemben fogékony legyen. Harcászati szempontból a harci baktériumoknak minél virulensebbeknek kell lenni, mert minél inkább azok, annál kevesebb kell belőlük, hogy betegséget, vagy halált okozzanak, s mert a virulencia célterületen a kiszáradás, a napfény, a hő és a harcigázok hatására úgyis gyöngülhet.

A baktériumok mennyiségét a megbetegedést okozó küszöbértéken természetesen jóval felül kell számításba venni. Mert minél több kerül belőlük a szervezetbe, a betegség lefolyása annál gyorsabb, kimenetele annál súlyosabb lesz és mert minél nagyobbmérvű a célterület elárasztása, annál nagyobb a fertőzés esélye.

Hogy persze valamilyen egységnyi terület elárasztásához legkevesebb mennyi tenyészetre van szükség, most még nem tudhatjuk. De némi fogalmat alkothatunk róla, ha tudjuk, hogy pl. a jól nőtt folyékony lépfenetenyészetnek körülbelül két milligrammnyi mennyiségében 600-1000 spóra van, s ha figyelembe vesszük a baktériumok betegségokozó hatását.

Bár a harci baktériumokkal szemben az ember és a kolera, a tifusz, meg a gázflegmone kórokozóinak kivételével - a háziállataink veleszületetten fogékonyak, arra is gondolhatunk, hogy ezt a fogékonyságot a harcigázok hatásává még fokozni is lehet. Ezzel eljutottunk a bevezetésben felvetett kérdés lényegéhez, a két harceszköz kombinált alkalmazásának gondolatához. Hogy elgondolásunk, igyekezetünk valóban a kívánt eredménnyel jár, határozottan nem állíthatjuk.

Több érv ugyan amellett szól, hogy a gázok a baktériumok megtelepedését és betegségokozó hatását valóban elősegítik, mégis feltehető, hogy az adott esetekben az általuk okozott lobos reakció éppen ellenkező hatást vált ki. A szem, orr, torok, garat, gége nyálkahártyáját ingerlő és maró harci gázokkal lehetne hajlamosítani, mert azok ott enyhébb-súlyosabb gyulladást létesítenek.