Meg diákkorunkban ugy tanultuk, hogy a Naprendszernek nyolc bolygója van. Bevágtuk őket annak rendje-módja szerint, szépsorjában így: Merkúr, Venus, Föld, Mars, Jupiter, Saturnus, Uranus és Neptunus. Merkur van eszerint a legközelebb a Naphoz, a Neptunus pedig a legtávolabb. Ez a nyolc bolygó alkotta a Nap családját, melynek ő volt egyedüli ura és parancsolója. A Neptunuson túl mar idegen világ, az állócsillagok birodalma következett.

Így tanultuk ezt még az iskolában. Ámde azóta nagyot haladt a tudomány minden téren és Urania, a csillagászat nemtője is újabb felfedezésekkel gazdagította az emberiséget. Csak néhány esztendeje jöttek rá, hogy még a Neptunuson túl is létezik egy bolygó, mely még nagyobb távolságban rója köreit a Nap körül, mini az eddig legtávolabbak ismert bolygócsillag. Elnevezték az új égitestei Plútónak s vele együtt már kilencre szaporodott a Nap körül táncoló, kergetőző csillaggömbök száma.

Rendben van, mondja erre bizonyára az olvasó, a Napnak tehát most már nem nyolc, hanem kilenc bolygója van. Hiszen ez alapjában véve nem is olyan nagy változás. Egy bolygóval több, vagy kevesebb, nem olyan nagy dolog a mai világban.

Mát rosszul tetszik tudni. Mert a Napnak nem kilenc, hanem legalább - tessék jól megfogózni a székben - kétezerkilenc bolygója van. Nem akar ez elkésett áprilist tréfa lenni, hanem tudományos valóság. A kilenc nagybolygó körül ugyanis még vagy ezer-kétezer kis bolygócsillag - az asztronómusok boszorkánynyelvén planetoid, vagy asteroid - kering a Nap körül.

És erre mind most jöttek rá? - kérdezi bizonyára ámulva az olvasó. Nem kérem szépen, majd mingyárt elmondjuk hogyan jött létre és mikortól fogva datálódik ez a csodálatos felfedezés. Tudvalévő, hogy ezt a mi keserű levében forgó sártekénket 150 millió kilométer távolság választja el a Naptól.

Ha ezt a távolságot tíznek vesszük fel, akkor a többi bolygók távolságát így fejezhetjük ki: Merkúr: 4. Venus: 7, Mars: 10. Jupiter: 52. Saturnus: 95, Uranus: 192. stb. Látnivaló ebből a sorozatból, hogy a Mars és a Jupiter között feltünő nagy a hézag a világűrben. Ekkora ugrást semmi más bolygó között nem tapasztaltak a csillagászok. A természet azonban borzad az ürességtől. A Mars és a Jupiter pályája között tehát okvetlenül ott kellett bujkálnia egy eddig fel nem fedezett, ismeretlen csillagnak, amely kitölti az űrt.

A csillagászok nekiszegezték távcsöveiket az égboltozatnak és rendszeres hajtóvadászatot kezdtek az ismeretlen bolygó után. Ennek már vagy százharminckét esztendeje. Hamarosan meg is találták és elnevezték Ceres görög istenről. Most már aztán helyre volt állítva az égboltozaton a rend és a csillagvadászok megnyugodva tehettek le fegyvereiket.

Csakhogy néhány esztendővel később egy buzgó asztronómus merő véletlenségből, a Ceresen kívül egy másik bolygót is fedezett fel a Mars meg a Jupiter között. Sőt nem sokkal utóbb egy harmadikat és egy negyediket is. A csillagászok nagyot néztek, ez már sok is volt a jóból. Egy hiányzó bolygó helyett négyet is találtak. De aztán úgy magyarázták a dolgot, hogy a négy égitest bizonyára egy szétrobbant nagyobb csillag négyfelé hullott töredéke. Ezzel beérték és a kedélyek megnyugodtak.

Vagy negyven esztendeig mi sem zavarta a csillagászok békéjét. A mult század közepén azonban egy német amatőr-asztronómus - hiába, ezek a „kontárok” csinálják a legtöbb galibát! - egy sereg újabb planetoidot, azaz kisbolygót talált az ég mezőségein. Ettől kezdve aztán valóságos, rendszeres vadászat indult meg új csillagok után.

Évről-évre növekedett az újonnan felfedezett kisbolygók száma, különösen, amióta a távcsövek és a csillagfényképészeti eljárások nagyarányú tökéletesedésen mentek keresztül. Eddig vagy 1100 planetoidot találtak a Mars és a Jupiter pályája között, de számuk folytonosan nő s előreláthatólag a kétezret is eléri.

Kisbolygóknak azért hívják őket, mert míg a kilenc bolygó legkisebbikének átmérője is több ezer kilométerre rúg (Földünké majdnem 13.000 km.), a legnagyobb planetoid átmérője sem éri el az 1000 km.-t, a legkisebb pedig alig 10 km., tehát voltaképpen nem más, mint egy a világűrben lebegő nagyobbacska hegy.

A csillagdák vetélkednek egymással, melyikük fedez fel többet ezekből az apró bolygócskákból. Képünk a híres angol greenwichi csillagvizsgáló távcsövét ábrázolja, mellette Spencer Jones angol csillagásszal, aki az utóbbi években számos felfedezéssel gyarapította a csillagászatot.