Ma délben utazik Genfbe Eckhardt Tibor, hogy a Népszövetség tanácsa ekőtt képviselje a Jugoszlávia ellen beadott magyar panasz ügyét. Könyvtárszobájában beszélgetünk Magyarország új népszövetségi főmegbízottjával. Íróasztalán Lord Rothermere dedikált fényképe, köröskörül a falon: magyar, francia, angol és németnyelvű jogi, politikai és történelmi művel töltik meg zsúfolásig a polcokat. Az egyik sarokban hatalmas tajtékpipák sorakoznak: remekbefaragott családi kincsek, nagyapai örökségek, maga az örökös azonban sohasem szív mást, mint szivart.

- Milyen eredménnyel járhat a Népszövetségnél beadott panasz? – ezzel a kérdéssel indul meg a beszélgetés.

- Az ügy érdeméről – mondja Eckhardt – nem mondhatok semmit, de ez nem is lenne helyénvaló, hiszen érdemleges tárgyalás még nem volt ebben az ügyben. Nekünk természetesen az az érdekünk, hogy mielőbb érdemleges megvitatásra kerüljön a sor. Olyan sérelmek megszüntetéséről van szó, amelyek többezer embernek anyagi egzisztenciáját, sőt életét veszélyeztetik.

Arra azonban, hogy már most tényleg érdemlegesen tárgyalásra kerül a magyar panaszbeadvány, biztosan számítani sem lehet, miután olyan momentumok jelentkezhetnek, amelyek a jugoszláv részről jövő halasztó szándék érvényesülését lehetővé teszik. Én feltétlenül azon leszek, hogy minden politikum kikapcsolásával mielőbb érdemben orvosoltassék a jugoszláv-magyar határon lévő tarthatatlan helyzet.

Ez nemcsak nekünk érdekünk, hanem minden békeszerető országban is csak helyesléssel kell, hogy találkozzék az erre irányuló törekvés. Ha most még nem kerülne érdemleges tárgyalásra a sor, akkor vagy a Népszövetség szeptemberi rendes ülésén történik ez meg, vagy amennyiben időközben rendkívüli tanácsülést tartanának, esetleg azon.

Az általános külső politikai helyzetről így nyilatkozik Eckhardt Tibor:
- Én a külpolitikai helyzetet, sajnos, igen feszültnek látom.