Az elmult napokban Budapesten gyülést tartott a Magyar Szállitmányozók Országos Egyesülete és ezen a gyülésen ugy a szállitmányozók, mint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara megbizottja igen élesen foglaltak állást a mindjobban terjedő szekérfuvarozás ellen és szigoru közbelépést kértek a kereskedelemügyi minisztériumtól.

A minisztérium képviselője azonban ugy vélte, hogy a szekérfuvarozás egyelőre nem jelent veszélyt sem a magyar államvasutak, sem pedig a teherfuvarozók részére, ha azonban még jobban elterjedne, akkor a minisztérium is állást foglal majd ebben a kérdésben.

Miután a szekérfuvarozók csaknem teljes számban a falusi lakosság köréből kerülnek ki, akik ezzel a keserves és fáradtságos munkával akarnak valamelyes jövedelemhez jutni, szükségesnek tartottuk, hogy az érdekelteket megkérdezzük, vajjon miért e nagy felzudulás?

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett jelentések szerint a szekérfuvar mind nagyobb részét képezi a vidékről való elfuvarozásnak és miután az árak tekintetében is az a helyzet, hogy annak az árumennyiségnek a fuvarozása, amely vasuton 100 és teherautón 75 pengőbe kerül, falusi szekérrel való fuvarozás esetén mindössze 40 pengőbe kerül, érthető az, hogy a falusi szekér, mint hosszufuvarozási eszköz mindjobban tért hódit. Előfordulnak, még pedig igen gyakran, olyan esetek is, hogy Budapesttől körülbelül 300 kilométernyire eső községekből hoznak fel terményárut tengelyen a fővárosba, itt aztán iparcikkekkel, füszeráruval ujra megrakják a szekeret és az szépen visszakocog a falujába.

A szállitmányozók véleménye szerint ez ipari kihágást képez, mert a fennálló törvények szerint a gazdáknak joguk van ugyan a gazdaságban felhasznált fogattal akkor, amikor a gazdaságban nincs munkájuk, fuvarozást vállalni, de ez a fuvarozás csak mellékfoglalkozás lehet; szerintük időről-időre előfordulhat az, hogy a gazda egy-egy alkalmi fuvart vállal, de ez a távolságot illetően nem mehet tul a környékbeli piacokon.

Tehát például a Kecskemét-vidéki gazda vállalhatja azt, hogy árut fuvaroz be Kecskemétre, vagy árut hoz ki a falujába Kecskemétről. De akkor, amikor a gazdák arra is vállalkoznak, hogy 100, 200, sőt 300 kilométerről fuvaroznak és amikor állandóan vállalnak fuvarokat, ezt már nem lehet mellékfoglalkozásnak tekinteni, sőt annak, aki ezt csinálja, a fuvarosok véleménye szerint, fuvarozói iparengedélyt kell kiváltania.

Az autófuvarosok a tetejében azt kivánják, hogy a szekérfuvarosokat is rendszabályozzák, éppugy, mint őket, tehát csak az iparengedélyük területétől számitott 20-30 kilométer körzetben engedjék meg részükre a fuvarozást. Különösen nehezményezik az autófuvarosok azt, hogy a szekérfuvarozók között állitólag sokan vannak olyanok, akik nem tekinthetők kisgazdáknak, földjük, gazdaságuk nincs, lovat, kocsit, csak fuvarozás céljára tartanak, tehát kifejezetten iparosoknak tekintendők és mégis mint kisgazdák iparengedély nélkül üzik a fuvarozást.

A kereskedelemügyi minisztérium megbizottjának nyilatkozata alapján ugy látszik, hogy közvetlen veszély nem fenyegeti a gazdalakosságnak ezt a mellékkeresetét. Ami pedig a jövőt illeti, azt hisszük, az egyetlen és legkiadósabb segités az volna, ha a viszonyok megváltozásával a kisgazdák a földjükből meg tudnának élni, mert ebben az esetben bizonyára nem vállalkoznának ilyen fárasztó és soknapi elfoglaltságot igénylő munkára, azért, hogy egynéhány pengőt megkereshessenek. És ha a viszonyok jobbra fordulnának, akkor az autófuvarosok is biztosan nagyobb forgalmat bonyolitanának le és legjobban megtalálnák számitásukat.