A tüdőt ingerlő, fojtó harci gázokkal és maró harci gázok gőzével gondoljuk fogékonnyá tenni. E harci gázok u. i. a tüdőben bővérűséget, vérzést, vizenyőt hurutos tüdőgyulladást okoznak. A kültakarón a maró harcigázok cseppfolyós halmazállapotban nyitnak kaput a fertőzésnek, mert ott súlyos gyulladást – emberen hólyagot is – ekcémát, elhalást mélyreható, oldalt is terjedő és nagyon nehezen gyógyuló kráteres fekélyeket okoznak.

Szempontunkból legnagyobb jelentőségűek a maró harci gazok, azok közül is a dichlordiaethylsulfid. Ez a harci gáz ugyanis nagy területet támad meg, illetőleg hajlamosít: mint láttuk, közvetve a szemet és tüdőt, közvetlenül a szemet és az egész kültakarót; közvetlen hatása ellen tulajdonképen még nem tudunk védekezni; emberre ingerlő hatása nincs s ezért észre sem vesszük, hogy vele fertőződünk; kémiailag állandó (robbanáskor, mechanikai hatásra állandó, víz jelenlétében igen lassan bomlik, fémekkel szemben, raktározás közben állandó, bomlási hőfoka magas); úgyszólván minden időjárási viszonyok között alkalmazható; maradó harci gáz s mint ilyen a terepet sokáig veszélyezteti.

A támadás akkor lesz eredményes, ha a harci baktériumok és a harci gázok térben és időben egyszerre hatnak (a tífusz és a kolerabacillusok felhasználásakor, ha csak új fertőzési formákat nem teszünk fel ennek nincs jelentősége!) bár ilyenkor számolni kell a harci gázok esetleges baktériumölő hatásával, igaz, hogy valamely vegyi anyag a baktériumokat elpusztítsa, megfelelő hőmérséklet mellett kellő töménységűnek kell lennie.

A klórról például tudjuk, hogy zárt térben és kellő töménységben is csak elég nedvesség jelenlétében, aránylag hosszú idő alatt öli meg a baktériumokat és hatása csak felszínes. A harci baktériumok olyan időjárási és terepviszonyok között mindig alkalmazhatók, mint a harci gázok. A támadás időpontjának megválasztásánál, a várható hatás kiaknázására való tekintettel a baktériumok lappangó hatását, éppúgy, mint a lappangó hatású harcigázok hatását is csak számításba kell venni. A lappangó hatás e harci eszközök értékéből semmit sem von le.

Ma még nem állíthatjuk, de nem is tagadhatjuk, hogy lehetne-e a harci gázokat baktériumokkal kombinálva felhasználni. Ennek a feladatnak teljes megoldása fontos kísérleteket tesz szükségessé. Tisztázni kell a megbetegedések járványszerű, természetes továbbterjedésének a kérdését.

Meg kell állapítani, hogy harci baktériumok és egyes betegségeket közvetítő rovarok, hogy viselkednek a harci gázokkal szemben. Meg kell vizsgálni, hogy a harci gázok csakugyan minden esetben elősegítik-e a baktériumok megtelepedését és betegségokozó hatását. És nyílt kérdés még a támadó saját csapatának és mögöttes országrészeinek veszélye is.

Bármily komor kép tárul elénk, ha ennek az új, még ki nem próbált öldöklő fegyvernek szörnyű következményeire gondolunk és lelkünkben megborzadva utasítjuk vissza, az emberi elme egyik legáldásthozóbb termékének, a bakteriológiának ilyetén felhasználását, az emberiség mai önmagával meghasonlott állapotban számolnunk kell vele és védekezni kell ellene.

Horváth Gyula