Ha a kókuszdió teljesen megérett, a rostos réteg barna lesz és az egész dió kissé összeszárad és hosszúkás alakúra nyúlik. A csonthéj 4-5 milliméterre vastagszik, a kocsonyás hús néha 1 centiméter vastag lesz és már nem kocsonyás, hanem kemény, a nedv sokkal kevesebb és kissé zavaros. Az íze csípősen édeskés.

Európában a kókuszdió legtöbbször a barna rostos héj nélkül jön, ezt lefejtik róla és csak a csonthéjú diót szállítják el, amelyen még a barna rostok maradványai láthatok. Ha ezt a diót ketté vágjuk, akkor a csonthéj alatt, találjuk az ujjnyi vastag húst és középen a zavaros nedvet.

A bennszülött ezt a nedvet nem issza meg, hanem kiönti, csak különös esetekben használják fel, pl. ezzel alvasztják meg a nyers gumit. Kizárólag a fiatal, még zöld kókuszdió, kellemes édeskés vizét isszák és a kocsonyás lágy húsát eszik meg. De ilyen formában a kókuszdió soha sem kerül Európába, mert a vastag kéreg sok helyet foglal el és a szállítást igen megdrágítja.

Amíg fiatal - félig érett - a dió, a nedvét isszák és a kocsonyás húsát eszik, de ez már inkább csemege. A fiatal kocsonyás húsból készítik az úgynevezett „kókusz-tortát” és még egy csomó más édességet. A fiatal kókuszdió rostja és csonthéja nem alkalmas semmire és éppen ezért, amíg teljesen meg nem érett, a fán hagyják. A teljesen érett barna kókuszdió a fontos kereskedelmi és fogyasztási cikk.

Az érett dióban lévő nedvet - mint már említettem - a bennszülött nem issza, de különféle ételek elkészítéséhez felhasználja. Így például a kenyérsütéshez, a kókuszvíztől jobban kel a kenyér tésztája. De ipari célokra is használható meglehetősen nagy savtartartalma miatt.

Ha a kókuszdió fehér, kemény husát megreszelik és kipréselik, fehér tejet ad. Ez a kókusztej, amely a főzésben különféle mártások készítésében, de a tészták és torták sütésében is elsőrangú szerepet játszik. Jóformán nincs az a bennszülött édesség, amelyhez ne használnának kókusztejet.