Összefüggésben lehet ez a jobb szem vezetőszerepével is. A jelenség hasonló az állatok oldalgásához, vagyis ahhoz a jelenséghez, hogy a test hossztengelye a haladás irányával szöget zár be. Így jár minden háziasított kutya és gyakran a farkas, a nagy háziállatok és a szarvas.

Itt jegyzem meg, hogy az evezősök balra húzásának és tájékozatlanság esetén körbehaladásának okát a jobb felső végtag erősebb voltában kell keresni, amint az 30 évvel ezelőtt kimutattam s amelyet azóta számosan megerősítettek.

Itt említhetünk meg néhány adatot a magasabbrendű emlősök oldalasságáról. A legjobban tanulmányozott a ló galoppja. A ló magára hagyva, rendesen mindig ugyanazt a galoppfajtát csinálja, mégpedig a legtöbb nem idomított ló a bal-galoppot, vagyis a bal hátsó lábbal ugrik el.

Idomítással a ló jobb galoppos lesz, mert a lovas rendesen jobblábas. A ritka, természettől is jobbgaloppos lovat, ha az idomítás is jobboldalas volt úgyszólván nem lehet bal galoppba hozni.

A rendes lovasügetésben a lovas jobb válla és combja elől van s a helyzet változtatásával a ló galopptípust változtat. A lóversenypályák nemzetközi megállapodással, jobbra kanyarodóval vannak építve. A legtöbb állatnyom részaránytalan, de ennek törvényszerűsége még nagyon kevéssé tanulmányozott.

A szarvasnak rendesen a bal agancsa az erősebb; a számfölötti bog ezen szokott lenni. Az iramszarvasagancs mindig részaránytalan, a jobb oldalon a szembog kicsiny, vízszintes, a bal oldalon nagy, függőleges és lapátos.

A szarvasok hímjei, valamint a vad tulkok mindig a bal oldallal vívják párbajaikat, amint azt az agancstörésekből és a sérülések helyéből megállapíthatjuk. Kérődzéskor az alsó állkapocs balra mozdul el és jobbra tér vissza középre.