Debrecen. június 3.
Vasárnap a jól kikerült Tiszántúli Ipari Vásár méreteit erősen felduzzasztotta a Debrecenbe érkező vendégtömeg, amelyet a filléres gyorsok hoztak az ország különböző részeiből. A vásár megtekintésére Debrecenbe érkezett gróf Bethlen István is, akit Szudy Elemér és Pásint Ödön kisértek el. Délelőtt zászlóavató díszközgyűlést tartott a Székely Társaság.

- Kovász akarunk lenni - mondotta itt rugonfalvi Kiss István –, vestatűz, amely tisztít, lelkiismeret, amely pillanatnyi nyugtot sem ad! Az első zászlószöget gróf Bethlen István verte be a következő szavak kíséretében: „Az erdélyi magyar lélek soha nem bízza el magát, ezért soha nem csügged és ezen az úton győzni fog.”

Ezután gróf Teleki Pál elnöklete alatt megkezdődött az országos székely értekezlet:
- Az állam fogalmát - mondotta Teleki - úgy határozzák meg a jogtudósok: nép, föld és szervezet. A földet elvehették, de az erdélyi föld, amelyből lettünk, mindnyájunkban tovább él. A nép mi vagyunk: Erdély népe maradtunk ma is. Ha összejövünk, ha szervezetbe lépünk, az államgondolat hordozói vagyunk...

Kolozsváry Bálint egyetemi tanár kifejtette, hogy a harmadik generációt. amelynek bölcsője nem az erdélyi földben ringott, újra meg kell hódítani az erdélyi gondolatnak. Darkó Jenő egyetemi tanár felszólatásával ért véget az értekezlet, melyet délben az Angol királynő-vendéglőben többszázterítékes bankett követett. Darkó tanár a kormányzót köszöntötte fel. Bartha Károly gróf Bethlen Istvánt, Benkő Géza gróf Teleki Pált üdvözölte.

A felköszöntőre gróf Bethlen István a következő beszéddel válaszolt:
- Az európai viszonyok úgy alakulnak, hogy talán hamarabb látja be a román faj, hogy a magyar nemzettel való kiegyezés számára az egyedüli életlehetőség.

Amíg azt belátják, teljesítsük a nemzeti hivatásunkat az egész vonalon, tekintet nélkül arra, hogy elfogadja-e valaki vagy sem a kinyujtott békejobbot? Én úgy látom, hogy ez utolsó két évben a reviziói kérdése került előtérbe és ennek rovására elhanyagoltuk a kisebbségi kérdést. Senki sem jósolhatja meg, mikor következik be a revízió, lehet, hogy még évek választanak el tőle. Amilyen mértékben helyeztük előtérbe a revizió kérdését, oly mértékben súlyosbodott fajtestvéreink helyzete.

Elsőrendű kötelessége a magyar társadalomnak és a magyar kormánynak, hogy milyen eszközzel erdélyi, felvidéki és délvidéki testvéreink segítségére siessen, mert ennek a magyarságnak sorsa válságosra fordult. Ha nem tesszük meg segítségünkre a mi kötelességünket, hiába lenne revízió, mert olyan területeket kapnánk, ahol nem lesz többé magyar.

Ha az alföldi magyarság nem gondoskodik arról, hogy fajtestvéreink kultúrája a határokon túl fentartható legyen, e nemzet nem történelmi nemzet több, hanem elmerül a körülötte élő és virágzó győztes szomszédok között.

Nem óhajtok a helyen szembeszállni Seton Watson személyes támadásaival, mert a személyeskedés a gyengeség jele. De egyet mégis mondani kívánok. Lehet, hogy a kisebbségi kérdés kifejlesztése révén sokat fognak javítani Európa mai helyzetén. Kérdem azonban, miért nem kezdik meg? Mert ha megtennék és valóban eltűnnének a határok ezen az úton, akkor ki lesz az a bolond, aki a határok megváltoztatásáért küzd? Én még azt sem kívánom Seton Watsontól, hogy a kisebbségi jogok teljes végrehajtását követelje az utódállamoktól, csak egyet követelek tőle: tegye lehetővé, hogy az itt élő magyarság Erélyben. Felvidéken és Délvidéken élő testvéreit.

Debrecen mai mozgalmas vasárnapjának eseményei közé tartozik, hogy a kollégiumban megnyílt a rendkívül érdekes könyvkiállítás, amelynek keretében az ősi könyvtár ritkaságait mutatják be a közönségnek. A városházán az amatőr-fényképészek országos kiállítását nyitották meg és megkezdődött az eszperantókongresszus is. Este a Magyar Búzavirág népművészeti csoportjainak szabadtéri előadásait tartották meg a kollégium hatalmas udvarán rendkívüli sikerrel.