Általában minden hatalmas arányú, amit az oroszok most csinálnak, de hatalmas gyáraik arányai sehogy sem állnak viszonyban azzal, amit produkálnak. Tizenhatemeletes új házaik és munkás palotáik az égig nyúlnak, központi fűtéssel és vízvezetékkel vannak ellátva, de már az első emeletre sem telik víz s a palota ablakait kitörik, hogy a szobákba elhelyezett kis kályhák csövéből tóduló füstöt az uccákra eregessék.

Minden fél dolog, minden nagy akarásokról beszél, de mintha minden félbemaradna Oroszországban. Még az emberek is!

Sehol annyi félintelligens embert nem láttam, mintha műveltségüket gyorsfőzőn készítenék. Csak egyben láttam befejezettséget: a szegénység külső jeleiben. Az orosz városok lakói bizony nagyon rosszul öltöznek, s az operaházban, ahol a színpadon gyönyörű előadást láttam, megdöbbentem a nézőtér szegény, rongyos és ami még szomorúbb – piszkos közönségén. Szóval az összbenyomásom az, hogy még az orosz munkásosztály sincs olyan helyzetben, mint nálunk vagy Európa többi országaiban.

A demokráciájukról pedig nem is beszélek. Az emberek a hatalom tekintélyének súlya alatt élnek, de azért a kiváltságosak száma egyre növekszik. És a rendjelek osztogatása nagyobb divat náluk, mint nálunk…

Koch Gyula úti benyomásai nagyjában megegyeznek azzal, amit Rulf Géza mondott:
A gazdaság, főleg az ipar terén egyenesen bámulatraméltó, - mondta Koch Gyula – valóságos hajszás iparosítás folyik egész Oroszországban, ahol a régi két és félmilliós ipari munkáslétszám húszmillióra emelkedett.

El sem lehet képzelni modernebb és tökéletesebb ipari berendezéseket, de úgy láttam, hogy a művek kapacitását sehol sem tudják kihasználni és a gazdaságosság körül súlyos bajok vannak, amit a vezetők is elismernek.

A belső viszonyok két év óta javultak, de az orosz munkás életviszonyai nagyon, nagyon messze vannak a mi munkásaikétól. A mezőgazdaság helyzete messze elmaradt az ipar mögött s az az általános benyomásom, hogy a mi viszonyainkkal ezeket az orosz viszonyokat össze sem lehet hasonlítani. Az új rendszernek igazi fanatikusait csak az ifjúság körében találtam, amely azt hiszi, hogy az a jó világ, amelyben él. Az iskolában nem hall egyebet, mint a fennálló rendszer dicséretét, a külföldről alig hall valamit, a hírlapokból semmit sem olvas más világokról.

Gazdaságilag sok lehetőség volna számunkra Oroszországban, különösen az ipari használati javak kicserélése terén.

Mindent összevéve azzal jöttem vissza Oroszországból, hogy aki jobbat nem látott, annak ez is jó. De itthon a legjobb.