A számos illetékes nyilatkozat után, amely a telepítés ügyében egy év óta elhangzott, a közönség joggal érdeklődik, hogy az elismerésre méltó miniszteri bejelentésen kívül, milyen konkrétum rejlik e szó mögött. Utána jártunk a kérdésnek.

A telepítés ügye a földmívelésügyi tárcához tartozik.
A minisztertanács kimondta, hogy a telepítésre szükség van, megvalósítása kormányzati feladat. A földmívelésügyi minisztériumban az úgynevezett földbirtokpolitikai osztálynak adták ki a kérdést. Közelebbi utasítást arra, hogy milyen szisztéma szerint oldják meg a telepítést, milyen körre kívánják azt kiterjeszteni, nem adták. Igy hosszabb ideig semmi nem történt.

Egy-két hónappal ezelőtt újból megmozdult a telepítési akta.
Egyesek megbízást kaptak a kérdés jogi eshetőségeinek tanulmányozására. Másokat földbirtokpolitikai kérdések tanulmányozására utasítottak. A statisztikai adatok összegyűjtését és az e téren való vizsgálódást kapták feladatul más tisztviselők. A megbízott tisztviselők lelkiismeretesen igyekeztek feladatuknak eleget tenni, de rövidesen meg kellett állapítaniok, hogy lelkiismeretes munkához legalább egy esztendei körültekintő vizsgálódás kell. Ebben a pillanatban tehát embrionális stádiumban leledzik a telepítés.

A közvélemény túl van azon, hogy feltegye a naiv kérdést, vajjon ki az oka a késedelemnek, amely a precíz ígéretek és a cselekedetek lehetőségének (!) a hiánya között mutatkozik. Csupán egy körülmény megemlítését tartjuk itt szükségesnek. Magyarországon nincs olyan vagyoni hatalom, amely új, komplett közigazgatási egységeket tudna életrehívni a telepítés jogara alatt. Az a pénz, amely a meglévő iskola, templom, jegyzői hivatal, stb. mélyebb, gazdaságosabb kihasználása helyett újat teremtene, nemcsak az országban, de Európában sincsen.

A telepítés alapgondolatait nem szabad visszaszorítani, cikkünk sem ezt célozza, de az eredményes telepítésnek Magyarországon döntő fontosságú előfeltétele és velejárója a tagosítás végrehajtása. A tagosítás jelenti a magyar falu életének új, boldogabb, egészségesebb korszakát, a föld gazdaságosabb megművelését, az idő és a felszerelés jobb kihasználást, a könnyebb értékesítést, az olcsóbb és egyszerűbb közigazgatást, a kevesebb pert, az itt-ott néhány holddal rendelkező, de a szétszórt gazdálkodással megvert gazda életének jobbrafordulását.

A napokban értékes, figyelemreméltó munka jelenik meg.
Ez a címe: A tagosítás a nemzeti munka szolgálatában. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter írta az előszavát, bevezetését Oltay Károly műegyetemi tanár, a magyar tagosítás rendíthetetlen buzgóságú harcosa, a kontinentális tekintélyű tudós; a kiváló emberek egész sora foglalkozik a tagosítás különböző vonatkozásaival, Bőrcsök Andor, Sebes Dénes, Szilágyi Károly, aki a községfejlesztés és tagosítás kérdését tárgyalja, stb., még pedig abból az alkalomból, hogy a tagosítási törvény hatvanöt esztendős. Megjegyezhetnénk némi keserűséggel: ennyi idő kellett Magyarországon ahhoz, hogy egy törvényt ne hajtsanak végre.

Elismerés és hála illeti meg azokat, akik annyi elkedvetlenítő tapasztalat után is odaadással, önzetlenséggel harcolnak a közérdekű eszméért. Sok áldás fakadna a közre abból, ha a jubiláris tagosítási munka reális megállapításait a kormány figyelemre méltatná és a maga telepítési céljainak szolgálatába állítaná a tagosítás gondolatát.