A modern orvostudománynak talán legizgalmasabb és legmegrázóbb beavatkozása az, amit vérátömlesztésnek neveznek. Nem mintha valami nagyszabású operáció lenne. Egy-egy kis szúrás, egy-egy apró vágás a bőrben - ennyi az egész.  De a cél és az eredmény - egy emberélet megmentése, a kiröppenni készülő léleknek a testben való visszatartása, az élet kiapadni készülő varázsfolyamának felduzzasztása, friss lüktetésre való késztetése.

Mindennapos műtét, amely mégis újra meg újra meghatja és felemeli azt, aki gondolkodva nézi az élet rejtélyeit - segítség, önfeláldozás, a szónak legkézzelfoghatóbb formájában; vérét adja oda az egészséges ember a beteg embertársának; véráldozat, de nem a régi babonás, kegyetlen értelemben, hanem olyan, amelyből új élet, boldogság fakad….

Vérátömlesztést egyik emberből a má­sikba akkor alkalmaznak, ha valaki pl. baleset vagy operáció következtében sok vért vesztett s azt sürgősen pótolni kell. Vannak vérbetegségek, - pl. az ú. n. „vészes vérszegénység”, - amikor az orvos a beteg vér egy részét kiereszti, elfolyatja és az elveszett vért ilyenkor is egészséges emberből való vérátömlesztéssel pótolják.

Sok ezer ember életét mentette már meg ez az eljárás, de régebben mégis újra meg újra előfordult, hogy egy ilyen átömlesztés balul ütött ki: a beteg állapota nemcsak hogy nem javult, hanem ellenkezőleg, akin segíteni akartak, rosszabbul lett és meghalt.

Végül egy bécsi orvosnak sikerült évekig tartó próbálgatások és rendkívül tanulságos kísérletek után a rejtélyt felderítenie. Megállapította, hogy az emberi vér összetételét tekintve, négy különböző csoportba osztályozható. Ha két ugyanabba a csoportba tartozó egyén vére keveredik össze, akkor nincs semmi baj.

Ha azonban két különböző csoportba tartozó ember vére jut egymással érintkezésbe, akkor az egyikben található bizonyos vegyi anyag a másik vörös vérsejtecskéit - a vér legfontosabb alkatelemeit - megtámadhatja, elpusztíthatja és ezzel utóbbi tulajdonosának is pusztulását idézheti elő.

Utóbb számos más kutató is igazolta ezt a megállapítást, amelyet orvosi laboratóriumban bárki előtt könnyen be lehet mutatni. Nem kell egyebet tenni, mint két azonos vércsoportba tartozó ember véréből néhány cseppet egy üvegcsövecskében összeönteni - a folyadékban nem áll be semmiféle változás.

Különböző csoportokba tartozó két ember vérének elegyítésekor azonban tüstént piros csapadék keletkezik, az üvegcsövecskében a vér elváltozik és a mikroszkóp megmutatja, hogy ez a csapadék nem egyéb megszámlálhatatlanul sok vörös vérsejtecske hullájánál. Ha pedig a vörös vérsejtecskék ilyen tömegekben pusztulnak, akkor maga az ember sem maradhat életben.

A kutatók, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak, a különböző vércsoportoknak más-más nevet adtak. A legegyszerűbb így jelölni őket: 1., 2., 3. és 4. vércsoport. Ha tehát egy betegnek a vére az első csoportba tartozik, idegen vérre van szüksége, akkor csak olyan egyént lehet felhasználni az átömlesztés céljára, akinek vére szintén az első csoportba tartozik. Az átömlesztés foganatosítása előtt tehát az illetőből néhány csepp próbavért vesznek és azt előre készenálló vérpróbák segítségével hovatartozósága tekintetében megvizsgálják.

Az idegen, egészséges vér egyúttal a legjobb erősítőszer, amelyet ismerünk. Nem csak operációk után kerülhet szóba az alkalmazása, hanem ellenkezőleg, operációk előtt is, ha t. i. a beteg legyengült szervezete a sebészi beavatkozás súlyát előreláthatólag nem tudná elviselni. Egy adag friss vér hosszantartó, súlyos műtétek lefolytatását is lehetővé teszi.

A különböző vércsoportokon kívül még egy nehézség állta útját egészen a legutóbbi időig annak, hogy a vérátömlesztés biztosan minden komplikáció nélkül menjen végbe. Egy technikai nehézség, amely sok fejtörést okozott az orvosoknak. A vérátömlesztésnek ugyanis két módja van: közvetett és közvetlen.

A közvetett eljárásnál az egészséges egyén egyik vérerét megvágjuk, a kifolyó vért üvegedényben felfogják és 40°-ra melegített citromsavas sóoldatot kevernek hozzá, aminek az a célja, hogy a vér meg ne alvadjon. Ezután a vért orvosi fecskendő segítségével a beteg egyén egyik vérerébe befecskendezik.