_„Amíg nincs belső revízió, addig külső revizióról nem lehet beszélni”- mondotta Eckhardt Szolnokon

Szolnokról jelentik: A független kisgazdapárt szombaton Szolnokon rendezett gyűlést. Többek között Eckhardt Tibor, Hegymegi Kiss Pál, Tildy Zoltán, Kun Béla, Dinich Ödön és Andaházi-Kasnya Béla képviselők jelentek meg a gyűlésen, ahol felszólalt Eckhardt Tibor is. A titkos választójog fontosságát hangoztatta: „Ha Gömbös Gyula a titkos választójogot tető alá hozza őszig – mondotta –, akkor a Független Kisgazda Párt százszázalékig mellé áll. Amíg nincs belső revízió, addig külső revízióról nem lehet beszélni. Ha az ország politikája az ingó nagytőkére épül fel, holott az ország politikáját csak az adózó milliók akarata irányíthatja.”

Romániában vasárnap elkobozták a feloszlatott horogkeresztes szervezetek propagandanyomtatványait és ruhatárát
Bukarest, július 8.
A szombati minisztertanács tudvalevően elrendelte a német kisebbségek horogkeresztes szervezeteinek feloszlatását. Vasárnap a szász és sváb városokban és községekben a csendőrség lefoglalta a horogkeresztes szervezők irattárát, könyvtárát, levelezését, és házról-házra járva, elkobozta a barna ingeket, horogkeresztes zászlókat és jelvényeket.

A legtragikusabb nemzedék
Húszévesek a fiúk, akik a háború kitörésének esztendejében születtek Németországban. . Harmincévesek, akik a háborút megelőző évtizedben jöttek a világra s tizenöt és húsz között állanak, akik, a világháború sötét éveiben pillantották meg a napvilágot. Tizenöttől harmincig számolja éveit az a legtragikusabb nemzedék, amely e pillanatban megrendült lélekkel s keserűséggel teli szívvel ül az iskola padjain, vagy az íróasztal előtt, vagy, és ez a leggyakoribb, a barna ingből kivetkőzve céltalanul és reménytelenül ődöng a német városok sivár rengetegében. Sötétebb, irgalmatlanabb sors nem jutott e világrész földjén egyetlen szépre és jóra hivatott ifjú nemzedék osztályrészeül.

A zuhanás a császári Németország gőgösre harsonázott nacionalizmusából a versaillesi és weimari Németország megalázó szerepébe, a céltalanul kilobbanó harc elképzelt célokért, Felsősziléziáért, Ruhrért, sarlóért, kalapácsért a végül a horogkeresztért, közben mindig alulmaradni, mindig kudarcot vallani, mindig megcsalatni, mindig elülről kezdeni, rossz koszton, margarinon, heringen, savanyú barna kenyéren, kevés húson, híg lőrén, vitaminban és fehérjében szegény táplálékon, folyton lelkesedni, verekedni, reménykedni, újjongni, sorfalat állani, tüntetni és masirozni a világ legtökéletesebb tudományos műtermei, legremekebb gyárai, a német szellem halhatatlan mesterművei, a német dómok árnyékában, - csoda-e, ha e boldogtalan nemzedék idegei lerongyolódtak s az ifjú idegrendszer védtelenül hullott a gót őrület, Heine „gothischer Wahnjának” karjaiba?

Lehetetlen részvét és megindulás nélkül követni a huszadik század e Wertherjeinek határtalan gyötrelmeit, testet- és lelketőrlő szenvedéseit s lehetetlenül nézni, mint hajtja az ellenállhatatlan történelmi sors a durva erőszak és barbár vérengzés karjaiba azt az ifjúságot, amelynek soraiban nagy munkások, tudósok, a német géniusz új csodálatos képviselői pusztulnak és züllenek el. A legégbekiáltóbb történelmi bűn, amely a háború utáni német politika lelkiismeretét terheli, a ledérvég, a lelkiismeretlenség, a felületesség, amellyel e legtragikusabb ifjú nemzedék életét megmérgeztek, szívét maró sósavval töltötték el s ifjú, bátor, jobbra hivatott emberek százezreit fosztották meg az emberi haladásba vetett hittől s taszították a keserű, kiábrándult, istentelen kétkedés meddő árkaiba.