Kecskeméten az utóbbi hetekben az utak mentén erősen csörögtek a szarkák – szép menyecskék és leányok rakosgatták ablakaikban a virító muskátlicserepeket – fürge ujjak öltögettek új ruhákon vagy diszítéseken s ha történetesen leesett az olló, úgy az természetesen hegyével állott meg a padlóban. Mindmegannyi csalhatatlan régi jele kedves vendégek várt eljövetelének!

Kecskeméten ma mindenki lázasan dolgozott és dolgozik, a város vezetői csakúgy, mint a hivatalos vagy társadalmi intézmények és egyesületek – művészet, sajtó és idegenforgalmi iroda – gazda, iparos vagy kereskedő – egyformán ki akarta venni részét a nagy munkából. Mindenki készülődött és sietett, hogy mint önzetlen közkatona lankadatlan erővel és szorgalommal segítse diadalra a közös ügyet – a város ország-világ előtti nagy bemutatóját – a Hirös Hetet.

Kecskemétről azt szokták mondani, hogy a gyermek és a gyümölcs városa, mert mindkettőből bőven adott Isten áldása, de épúgy a realitások és a romantika városa is.

Ennek a reális boldogulásnak a képét és eredményeit mutatjuk be a Hirös Héten. De Kecskemét a romantika városa is. Nincsenek ugyan megfeketedett ódon várfalak, hol kongó boltívek árnyékából kísértet-kisasszonyok és páncélos lovagok mondaalakjai lépnek ki a holdfénybe. Ez a romantika más – magyar levegőjű, színes, erdők madárdalának, mezők virágillatának harmóniája, a magyar föld muzsikája. Petőfi és Katona szellemének ölelkezése.

Árvalányhajat nevelő kerek akácerdők mögül a gulyák kolompjának csengésébe mintha a halott Melindát kísérő furulyaszó hangja vegyülne. A szőlőskertek felett zümmögő méhek az építő munka és szorgalom himnuszát zengik, de a szóló szőlő, mosolygó alma és csengő barack megremeg, ha évenkint a pusztítva morajló földindulás nagy tragédiájának emlékére megkondul az öreg templom nagy harangja.

Ma a kecskeméti harangok zúgása az élőket hívja – figyeljetek erre a hívó hangra és jöjjetek el hozzánk magyar testvérek! – Nézzétek meg a megújult várost, a termő rügyek, a diadalmas élet városát – nemzethűségben, hazaszeretetben soha meg nem tántorodó szép Kecskemétet! Jöjjetek, mi örömmel és szeretettel várunk!

Id. Fáy István főispán


A „Hirös Hét”

Valami különös melegség hajtja tollamat, mikor a kecskeméti Hirös Hétről olyan lap számára írok, mely közjegyzői tanusítvánnyal igazolja, hogy példányszáma jóval meghaladja a Hirös város lakóinak 81 ezer főre rugó létszámát.

Azt hiszem, legvilágosabban akkor szólok, ha elöljáróban megmondom, hogy a Hirös Héten a dolgozó kecskeméti embert szeretnénk az ország színe előtt bemutatni.

A Hirös Hét gondolata az Iparos Otthonban keletkezett.
A kecskeméti iparosság címeréül félszázad előtt az egybefogó két kezet választotta. Akkor alakult az Ipartestület és a régebbi szabad egyesülésen alapuló Iparegyesület, Kecskemétnek a Kaszinó után legrégibb társadalmi egyesülete. Azóta sem bocsátották el egymás kezét. Házat is együtt építettek. Most erősen készülődnek, hogy a legjobbat mutassák be, az Ipartestület 50 éves jubileumi ünnepségével és az Országos Kongresszussal kapcsolatos ipari kiállításon.

Termelő és kereskedő együtt állítja ki munkájának eredményét, a kecskeméti gyümölcsöt, a csengő barackot, bort és a csomagolás, szállítás módját. Érdekesen egészíti ki a képet a kecskeméti városi múzeum kiállítása, mely a kecskeméti szőlő- és gyümölcstermelés népies eszközeit mutatja be.

Városom nemcsak a gyümölcs és gyermek, de az iskolák városa is.
Másfélszáz kiváló tanító foglalkozik közel 15 ezer iskolakötelessel. 3 termet tölt be a pusztai iskolák gyermekeinek kiállítása. Ha annak anyagát nézem, nem is tudom, hogy hány éves korban végződik a kecskeméti magyar gyerekkora.