A három jelenség közül, melynek összefüggéseit keressük, az egyik az, hogy a budapesti kerületi adóhatóságok kézbesítői egypár hét óta tízezrével kézbesítik ki azokat a hosszúkás, fehér cédulákat, amelyeken rég feledésbe ment bírságok és mindenféle címen keletkezett illetékhátralékok megfizetésére szólítják fel a közönséget. Persze, három napon belül és különbeni transzferálás terhe alatt…

A második jelenség, hogy a budapesti pénzügyigazgatóság Acropolis-szerű palotájában egy idő óta valóságos népvándorlás indult meg. A páternoster lift, amelyen az ötödik és hatodik emeletre lehet felmenni, tömve van emberekkel. A liftért mindenkinek tíz fillért kell fizetnie és a tízfilléresek mindennap kis halmokban gyűlnek össze a liftpénztár üvegkalitkájának asztalán, az előcsarnok márványpadlója pedig tarkállik az elhasznált és eldobált kék liftjegyektől…

A harmadik végül az, hogy a palotában leszerelték az ablakkilincseket, nehogy valaki mégegyszer megpróbáljon leugrani a hatodik emeletről.

A kikézbesített fehércédulák, a kék liftjegyek és leszerelt kilincsek között valami összefüggésnek kell lennie! Fél Budapest a görög stílusú pénzügyigazgatóság legfelsőbb emeletein szaladgál mostanában, mindenki azt kutatja, hogy tulajdonképpen miért és mi címen tartozik azzal a negyven, hatvan vagy több pengővel, amely a kezében lobogó cédulákra van följegyezve.

A dolog nem nagyon egyszerű, mert sok szobába kell benyitni, sok aktát, könyvet kell átnézni, amíg nyomára jutnak, közben még esetleg el kell szaladni az illetékes kerületi adószámvitelibe is, ami odavissza egy óra, aztán megint föl a páternosteren, míg végre világos, hogy az ember tartozik, komolyan és igazán, sőt jogerősen tartozik, mert egyszer egy kérvényre kevesebb bélyeget ragasztott fel, vagy elfelejtett elmenni egy tárgyalásra, vagy egy nappal később adta be valahol „az írást”.

Már délfelé jár az idő, a görög templom szinte izzik a déli hőségtől és most mindenki lohol, hogy a negyven, hatvan vagy több pengőre részletfizetési kedvezményt könyörögjön ki… Meg kell dicsérni az urakat, mert udvariasak, előzékenyek, sőt gyöngédek mindenkihez ott fent az ötödik és hatodik emeleten az ég közelében.

Szinte az egész gazdasági helyzet szomorúsága reszket a szavukban:
– Elengedésről – mondják – persze szó sem lehet, mert a dolog jogerős. De indokolt esetekben szívesen adunk részletfizetési kedvezményt! Sóhajtás.
– Hát kérem. Tessék akkor részletekbe…
– Igen, de csak úgy, ha előbb le tetszik fizetni az összeg húsz százalékát.

Most hosszú magyarázkodás kezdődik, hogy húsz százalék nagyon sok. Hogy nyár van, aratás előtt vagyunk és hogy a keresetek…
– Tudjuk és nagyon szomorú. Sajnáljuk, de ez szigorú utasítás.

Húsz százalékot, de rögtön… Kopott retikülökből, bugyellárisból, nadrágzsebből hosszas keresgélés után nagynehezen előkerül végre a húsz százalék, melyet kopogva számolnak le pengőnként az asztalra.

Kísérteties várakozás és csönd.
– Még két pengőt kérek…
– Két pengőt? Miért? Mire?
– A kérvényre. A részletfizetési kedvezményt ugyanis kérvényen kell kérni. A kérvényre két pengő bélyegilleték jár!
– Szörnyűség! Negyven pengőre, amelyre nem számítottam, húsz százalék, az nyolc… És még két pengő, az…

Minden hiábavaló.
Az illeték szapora. Sűrűn kölykezik, mint a nyúl. A két pengőt vagy le kell szúrni, vagy nincs kedvezmény!