Hitler kancellár pénteki beszédében őszintén beismerte azokat a nehézségeket, amelyek a birodalomnak nyersanyagokkal és élelmiszerekkel való ellátása terén beállottak. A Führer ugyan azt a kijelentést tette, hogy a hiányokon pótanyagok gyártásával, az úgynevezett Ersatzstoffindustrie fejlesztésével fog segíteni, ami azt jelentette, hogy továbbra is ragaszkodni akar eddigi elzárkózási politikájához és a súlyos válság dacára sem akarja a német behozatalt növelni.

Ugy látszik azonban, hogy a burgonya és egyéb élelmiszerek ellátása terén sokkal nagyobbarányú nehézségek álltak elő, semmint hogy az eddig követett autarkiához mereven lehetne ragaszkodni.

Legalább is ezt bizonyítja az a lépés, amelyre Darré agrárminiszter jelentései alapján szánta rá magát a birodalmi kormány, amikor az elmult héten Budapesten, Stockholmban és Amsterdamban olyan élelmiszerek összevásárlására tett ajánlatot, amelyeket eddig maga igyekezett távoltartani a német piactól.

A svéd kormánynak tett ajánlat egy bécsi hír szerint úgy szól, hogy a kormány kész feláldozni a Reichsbank maradék aranytartalékát is, csakhogy a nyersanyagokat beszerezhesse, a Budapestre küldött megkeresés pedig arra irányul, hogy az itt befagyott német követeléseket, amelyeknek összegét Berlinben 70 millió márkára becsülik, Németország élelmiszerek alakjában vihesse ki.

A magyar kormányhoz érkezett megkeresés, amely elsősorban tojás-, vaj-, baromfi- és gyümölcskivitelre vonatkozik, e hét elején teszik át a külkereskedelmi hivatalhoz. Szakkörökben azt a felvilágosítást adták kérdésünkre, hogy a német ajánlat külkereskedelmi, illetve devizaszempontból nem szolgál magyar érdekeket és hogy Németországban ilyenmódon megállíthatnák ugyan az élelmiszerek drágulását, de a mi piacunkon esetleg szintén áremelkedést idézhetne elő, amely népélelmezésünket nehéz probléma elé állítaná anélkül, hogy számunkra devizaelőnyök származnának belőle.