„Hitlert nem tudnám a gyilkosság vádja alól felmenteni!”- mondja szanatóriumi betegágyán Griger Miklós, aki felett holnap tartanak konzíliumot

Országszerte keltett részvétet a váratlan hír: Griger Miklós apátplébánost, országgyűlési képviselőt súlyos betegen szanatóriumba szállították. Most itt ülünk a betegágyánál, amelyen ott függ- fekete zsinóron-tenyérnyi ezüsfeszületje. Szobája telistele virággal, asztalán, sőt még a paplanán is- egymás hegyén-hátán- könyvek, levélcsomók,újságok. Imakönyve mellett Kempis Tamás: Krisztus követéséről, majd Emil Ludwig Bismarck könyve és Beszélgetései Mussolinival, Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről.

Amikor megdicsérjük, milyen jó színben van, Griger Miklós mosolyogva legyint a kezével:
- A színem, meg a kedélyem, amelyet megőrzök még a legnagyobb fájdalmak közepette is, nem jelent semmit... Kedden tartanak fölöttem konzíliumot, akkor dől el, mi vár reám.
Azután elmondja,hogy Péter Pál napján Dombóvárott beszélt. Már ott megrohanták a vesefájdalmak, orvosnál is járt, aki eltiltotta a beszédtől és ágyba parancsolta.

Persze nem fogadott szót. Rettenetes fájdalmakkal szólalt fel a dombóvári, sőt július elsején, vasárnapa bátaszéki népgyűlésen is. Pallavieini őrgróf vitte őt autón Bicskére, a plébániára. Egy hétig ágyban feküdt, mire az orvosai kijelentették, nem vállalnak érte felelősséget. Autón Budapestre hozták és egy hét óta itt fekszik a Batizfalvy- szanatórium első emeletének 19. számú szobájában, Mező Béla egyetemi tanár kezeli.

Most minden a holnapi konzíliumtól függ:szükség van-e operációra és ha igen, gyönge szíve megengedi-e, hogy ezt elvégezzék rajta. Kicsiny szanatóriumi szobája előtt szinte sort kell állniuk a látogatóknak, pártkülönbség nélkül keresik fel őt a politikusok, hívei, barátai és tisztelői, na- nap után érkeznek fel Bicskéről is aggódó látogatók.

Egy hét óta- felel az érdeklődésünkre- fájdalmaim csökkentek közérzésem javult. Persze nem tudhatom, mit hoz a jövő. Annyi bizonyos, nem vagyok az az ember, aki tolakszom a világra.

Most aztán kibújik belőle a politikus:
- A belpolitika pillanatnyilag nem annyira érdekel, mint a külpolitika, elsősorban természetesen a német események. Mindent elolvasok és legjobban ragadta meg figyelmemet Mouriac katolikus francia írónak az a kijelentése, hogy bármilyen nemzetközi fórumon fog is Hitler megjelenni, mindenkinek a tekintete az ő kezeire fog tapadni. Én is azt állítom:
- Hitlert nem tudnám a gyilkosság vádja alól felmenteni! Ő is csinált forradalmat, de őt nem lőtték ezért agyon, megelégedtek azzal, hogy zár alá helyezték és az ötévi büntetésből is csak egy évet kellett kitöltenie. Az ő rendszere védelmére teljesen elegendő lett volna, ha ő is úgy bánt volna el az ellenforradalmárokkal, mint ahogy vele bántak el annak idején. Arról, hogy katolikus vezérférfiakkal hogyan bánt, nem is akarok beszélni. Szívből kívánnám a németországi hitlerizmus bukását, de attól félek, hogy most hirtelen felfordulás, anarchia következnék ott be. Annyi bizonyos:
Hitler le fogja járatni magát és a német kibontakozásnak más alapon kell bekövetkeznie.
Remélem, most már a mi kormányunk is belátja ezt!

Griger Miklós gondolkodik, majd így fejezi be az érdekes beszélgetést:
- Ezek a német események igazolják azt, hová vezethet a diktatúra és milyen görcsös kézzel kell kapaszkodnunk a demokratikus kormányrendszerbe, amely minden hibája mellett is teljesen kizárja ilyen szörnyű események bekövetkeztét.
A demokratikus kormányrendszer mellett még a politikai ellenfelek is képesek szinte egymást kiegészítve dolgozni a nemzet boldogulásáért és alkotmányos működést fejtenek ki, míg a diktatórikus rendszer mellett oda fajulhatnak a viszonyok, hogy még a testvérek is gyilkolják egymást...

Griger most kiveszi a hóna alól a hőmérőt: nincs láz! Jó jel, hogy még a temperamentumos politizálás sem szöktette fel a hőmérsékletét.