Van egy olyan csodálatos birodalom, amelyben sikerült kiküszöbölni a létért való küzdelmet, ahol nincs többé harc egymás között. Ez a csodálatos birodalom azonban nem az emberek között található, hanem a hangyák társadalmában. Bár a hangyák is háborút viselnek, de csak más, idegen hangyakolóniákkal.

Egy hangyabirodalmon belül azonban tökéletes béke és megértés honol, mind szabad és egyenlő jogú, egyik sem akarja a másikat legyőzni, vagy egyik sem igyekszik jogtalan előnyökhöz, kiváltságokhoz jutni. Bámulatos, hogy a szaporodás terén is korlátokat állítottak fel, maguk határozzák meg utódaik számát és csupán annyi lárvát nevelnek fel, amennyi élelem rendelkezésükre áll.

Valószínűleg valamikor a hangyatársadalomban is voltak zavargók, egoisták, munkakerülők, ezeket azonban az idők folyamán társadalmukból kiküszöbölték. Ezt az érdekes társadalmat tehát mindenképpen érdemes egy kissé közelebbről is szemügyre venni. Ismeretes, hogy már bölcs Salamon is foglalkozik a hangyákkal híres példabeszédeiben és azt mondja: „Menj a hangyához, te rest, nézd az ő útjait és tanulj bölcsességet”.

Salamonnak ezt a megállapítását, hogy a hangya nyáron szorgalmasan gyűjt télire, már ókori bölcsészek és költők is megerősítették, többek között Aristoteles, Plinius is, Vergilius, Horatius, Plautus és így a hangya, mint a szorgalom és a kitartás jelképe került az emberi köztudatba. Újabb kutatások azonban az ellenkezőjét bizonyították be mindennek.

Különösen a nagy természetbúvár. Huher Péter, aki 100 év előtt adta ki Svájcban nagy feltűnést kellett könyvét a hangyákról, megcáfolta az ilyen föltevéseket és azt mondta, hogy a görög, római és zsidó tudósok állításai a mese birodalmába tartoznak. Más tudósok is hasonló megállapításra jutottak, azonban az ókori írók - mégsem állítottak valótlant.

A hangyák életmódja t. i. a különböző égövek alatt éppen annyira különbözik egymástól, mint az embereké. Amit tehát Salamon és az ókori tudósok állítanak, az a meleg égövi hangyákra vonatkozik, a modern kor tudósai pedig nagyobbrészt Angliában és Svájcban végezték kutatásaikat. Egy francia kutató.

Lespes - aki 1866-ban kiadott művében tette vizsgálat tárgyává a hangyák életét - igazolta az ókori megállapítások igazságát. Művében le is írja megfigyeléseit és elmondja, hogyan szállítják a hangyák a magvakat raktáraikba.

Felosztják a munkát maguk között. Útközben ideiglenes raktárakat rendeznek be. Egyik rész ide szállítja be a magvakat, a másik rész elviszi a raktár kapujáig, egy harmadik csoport pedig beviszi a magtárba. Ha hosszú az út egészen a magtárig, akkor közben két-három ilyen ideiglenes raktárt is berendeznek.