Hilversum határában az adóállomástól mintegy 1000 lépésnyire csodálatos tüneményt észleltek: hallani lehetett az adóállomás műsorát anélkül, hogy hangszóró, vagy más hangközvetítő szólt volna. Egyszerűen az égből jött a hang.

A babonás emberek valami antikrisztusi gonoszságról sugdolóztak, egyre nagyobb híre támadt a „csodának”, míg végre leleplezte az egyik neves hollandi fizikus a csoda mibenlétét. Száraz időben már azelőtt is ismert volt az a tünemény, hogy az adóállomás antennahuzalai körül fénylő foltok látszottak a levegőben, olyasformán, mintha mesterséges északsarki fényről volna szó.

Ezt a tüneményt az antennára adott áram magas feszültsége okozta. Tekintve, hogy ez az áram ingadozó, a fénylő foltok is ingadoztak és pedig olyan ütemben, mint ahogy a mikrofon előtt szereplők beszéltek, énekeltek, vagy szavaltak.

Az ingadozás megmozgatta a levegőt s így valóban az égből jött a különös hang, ami a nagy csodálkozást kiváltotta. A magyarázat már megvan, most azonban a törvényeit kutatják s könnyen lehet, hogy a véletlen, - mint oly sokszor már - ezúttal is új ötleteket ad s rövidesen megszületik egy egész új konstrukciójú - hangszóró.