(Metro-Goldwyn-Mayer film.)

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa... Eszkimók: romlatlanok, tiszták, kedvesek, akiktől marsnyi távolságban van minden kultúra és civilizáció. A jég, a hó, a természet, az Arktisz kegyetlen láncon tartott rabszolgái ők, akik nem halnak meg, csak elalusznak, s szent, testvéri, igazán testvéri önzetlenségükben, még asszonyaikat is megosztják. Ez a film az ő életüket adja minden mesterkéltség, minden cicoma nélkül, eszkimó főhőssel, eszkimó szereplőkkel.

Ebben a filmben nincsenek primadonnák és intrikusok, nincsen Jupiter-lámpa, staffázs és kulissza, műterem, blend, premier plan és mégis illatosan üde, izzadságszagmentes, gyönyörű, - gyönyörű film. S. Wan Dyke álomvilága ez az Eszkimó. Elszoruló szívvel, megzökkenő lélegzettel csak regisztrálni tudok, kritikát írni nem. Ez a film már túlnő a filmen, és nincs szükség epiteton ornansokra. Kedves Metro-Goldwyn-Mayer, Newyork, köszönjük ezt a filmet.