Mindnyájunkat érdeklő kérdés az, hogy a jövő háborújában nem kell-e számolnunk a harci gázok mellett a harci baktériumokkal is, nem kísérlik-e meg a harcoló felek a két egymagában is rettenetes támadó eszközt egymással kombinálva is felhasználni?

Hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, tudnunk kell,  kibírják-e a baktériumok a harcászati viszonyokat, miféle baktériumokat lehet ilyen célra felhasználni, milyen mértékben lehet ellenünk védekezni és vajjon nem veszélyeztetik-e magát a támadó csapatot és annak mögöttes országrészeit?
Lássuk tehát milyen szívósak a baktériumok, hogy viselkednek rázkódtatással, nagy nyomással, napfénnyel, kiszáradással és hőhatással szemben.

Tény, hogy erős rázkódtatásnak kitett baktériumok nem szaporodnak, sőt el is pusztulhatnak, de viszont azok a harci eljárások, amelyek a baktériumokat ilyen hatásnak kitehetnék, pl. lövés vagy vetés egyébként sem jöhetnek számításba. A baktériumok más módszerekkel terjeszthetők.

1. A rovarok által is terjesztett baktériumok esetében esetleg a fertőzött rovaroknak a leszórásával;

2. a hadműveleti területen is alkalmazható baktériumok buillon-tenyészetének harckocsiból;

3. általában a tenyészeteknek ejtőernyőkből és

4. repülőgépből való lepermetezésével. A tenyészetek ugyanúgy permetezhetők le, mint légi támadásokban a harci gázok.

Ha az ellenséges légivédelem hatásával lehet számolni, akkor igen kis magasságból, 10-20 méterről (különben is legfeljebb csak 300 méterről, hogy a tenyészet a szükségesnél nagyobb mértékben fel ne hígulhasson) vagy csatarepüléssel egyidejűleg vagy légi ködösítés védelme alatt, ha pedig egyik mód sem volna lehetséges, éjjel lehetne végezni a permetezést; ha ellenséges légvédelem nem fenyeget, a lepermetezés nappal is sikerrel elvégezhető.

Nyomással szemben a baktériumok ellenállók. A lépfene bacillusait 24 óráig tartó 600 légköri, nyomás sem pusztítja el. Ez a sajátságuk előnyösen ki is használható, mert a lepermetezést megfelelő nyomás alatt végezhetjük

Ezzel megakadályozható a tenyészet nagymértékű felhígulása a levegőben és lehetővé válik az is, hogy a repülési iránnyal ellentétes irányban (hátrafelé) hasonló sebességgel permeteződjön ki, mint amilyen nagy a gép repülési sebessége és így a tenyészet gépből tehetetlenség folytán nyert sebességét elveszítve, a nyugodt levegőben függélyesen essék alá.

A nagy nyomás alatt kifújtatott tenyészet baktériumai a térben egyenletesebben oszolnak szét és így a célterületet egyenletesebben veszélyeztetik. A napfény a számbajövő behatások között a legártalmasabb. A spórátlan lépfenebacillusok közvetlen napfény hatására 35-39° C-on 1 ½-2 ½ óra alatt elpusztulnak. A szétszórt napfény ellenben már csak 3 ½-4 ½ nap alatt pusztítja el őket.

A tetánusz bacillusának spórái közvetlen napfényen is 12 napig, szétszórt világosságon meg 1-2 hónapig életben maradnak. A napfénynek ez az erős baktériumölő hatása a baktériumok harcászati felhasználását nem teszi lehetetlenné, mert nem mindig, nem mindenütt van közvetlen napfény, melynek hatása egyébként is felszínes.

Különben is a célterület huzamosabb elárasztását főként megismételt támadásokkal lehet biztosítani. Erős napsütéses idő kombinált támadásra azért sem alkalmas, mert fölfelé irányuló áramlást idéz elő, a harci gázok párolgását sietteti és így ezek töménységét csökkenti. A kiszáradást a baktériumok általában rosszul tűrik, de nem annyira, hogy a körülmény használhatóságukat kizárná. Ha vízveszteségük a 40%-ot meghaladja, elpusztulnak.

A tenyésztőanyagok, geny, vér stb. védelme nélkül pl. a kolera-vibriók néhány óra mulva, a spórátlan lépfene bacillusok pár nap alatt, a staphylococcusok, streptococcusok - melyek az anaerob harci baktériumokkal keverve használhatók fel, hogy a fertőzés helyén az oxigénmentességet biztosíthassák -, hónapok mulva pusztulnak el. A spórák ellenben a kiszáradásnak évtizedekig ellenállnak. Már pedig a harci baktériumok egy része - mint alább látni fogjuk - spórás.