Az Európában ma élő hangyák csak maradványai a virágzó hangyatársadalmaknak, amelyek ősidőkben itt voltak, amidőn még itt is nagyobb volt a meleg. Aki tehát a hangyaéletet alaposan tanulmányozni akarja, annak el kell mennie a melegebb országokba. A hangyákkal karcolatban sokan vetették fel azt a kérdést, hogyan tudják a hangyák megakadályozni a földalatti üregben lévő magszemeknek a kicsírázását.

Ameddig a tudomány azon a nézeten volt, hogy a csírázáshoz nem kell egyéb, mint meleg és nedvesség, továbbá oxigén, addig erre a kérdésre nem tudtak választ adni. Most azonban már tudjuk, hogy e három tényező nem elég, szükség van még kis élő lényekre, baktériumokra is. Minthogy ez igaz, úgy látszik a hangyáknak módjukban áll ezeket a baktériumokat megölni.

Sokat vitatkoztak afelől is, hogy a hangyák hasznosak-e vagy károsak. Erre a kérdésre sem lehet általánosságban felelni, aminthogy nem mondhatunk ilyen feleletet a rovarokra, madarakra vagy emlős állatokra sem általában. A hangyák között is vannak igen hasznosak, kevésbé ártalmasak és vannak olyanok, amelyek éppen annyi hasznot hajtanak, mint amennyi kárt okoznak.

Azok a hangyák, amelyek a rovarokat pusztítják, hasznos szövetségeseink, míg azok, amelyek gazdasági érdekeink ellen vétenek, károsak. Gyakran laikusoknak igen nehéz meghatározni hogy hasznos vagy kártékony hangyákkal állunk-e szemben. Tudománytalanul járt tehát el a porosz kormány, amely kimondotta, hogy a hangyák kiirtása büntetés terhe mellett tilos. Azonban így is közelebb járt az igazsághoz, mint ha ennek az ellenkezőjét rendelte volna el, mert a hangyák között több a hasznos, mint a káros.

Bennünket ezeknél a problémáknál sokkal jobban érdekel azonban a hangyák társadalmi élete, vegyük tehát ezt szorosabb vizsgálat alá. A hangyák világában a kölcsönös megértés még sokkal nagyobb, mint a méheknél, ahol a királynők nem férnek meg egymással. Ez azért is érdekel, mert a hangyák általában igen élénk és ideges teremtmények. Ha idegen hangyák jutnak közéjük, mérgükben gyilkos csatát kezdenek, egymás között azonban a legtökéletesebb egyetértés honol.

A szociális kérdés a hangyatársadalomban egy kolónián belül tökéletes megoldás nyert, mert mindenki önként dolgozik és teljesen kiküszöböltek az egyenetlenséget. Lusták, munkakerülők a hangyák között nem találhatók és egyik nem akar a másiktól semmit sem elvenni, egyik sem akar a másik fölött uralkodni. Ha az emberek között is már elérkeztünk volna eddig, akkor már itt volna a földi paradicsom.

Egy kolónián belül mindegyik hangya kész arra, hogy a másiknak segítséget nyújtson. Ha egy munkásnak segítségre van szüksége a hangyák világában, az csak jelt ad és a többi már is siet feléje. Egyik a másiknak a legkülönbözőbb szolgálatokat teljesíti: megmossák, megfésülik, lekefélik egymást. A nagy tisztaság különben is igen jellemző tulajdonsága a hangyáknak.

Bár mindig a porban hevernek, a növényeknek a ragadós nedvével foglalkoznak és dús szőrzettel vannak ellátva, nem tűrnek magukon semmi piszkot. Egyik a másik iránt annyira szolgálatkész, hogy azt is láthatjuk gyakran, hogy egyik a másikat úgy viszi, mint az anya kis gyermekét.