Bécs, február 4.
Rendkívül meggyöngítette a Dolffus-kormány helyzetét az a körülmény, hogy a francia belpolitikai válság úgy látszik, megbénította a Quai d’Orsay diplomáciáját. Anglia pedig ma már leplezetlen disentessement-t mutat az osztrák kérdéssel szemben és a probléma megoldásába beavatkozni nem kíván. Az osztrák helyzet mérlege tehát rendkívül sivár.

Egyrészt a mindinkább kiélesedő ellentétek a keresztényszocialisták és a Heimwehr vezetői között, a tiroli Heimatwehr nyílt lázadása a bécsi kormány ellen, a bécsi és a nagyipari városokban érintetlenül maradt szocialista szervezetek fegyveres készenléte, másrészt a francia és angol diplomácia gyengülő támogatása és Olaszország elkedvetlenedése a Dollfuss-kormánynak helyzetét megingatták.

Diplomáciai körökben elterjedt hírek szerint a Dollfuss-kormánynak ez az ingadozó helyzete indította Mussolinit arra, hogy megsürgesse Bécsben az Ausztria és Magyarország között szorosabb kapcsolatok megteremtésére irányuló tárgyalások felvételét.

Ez a közeledés egyrészről megerősítené a Dollfuss-kormány helyzetét és lehetővé tenné a belső osztrák ellentétek lecsillapítását, másrészt Magyarországnak is érdekében állana, hogy nyugati határain a politikai rend és nyugalom helyreálljon, amely a szoros és eredményes gazdasági együttműködés legfőbb előfeltétele.

Ilyen körülmények között érthető, hogy az osztrák közvélemény ideges nyugtalansággal várja Dollfuss budapesti látogatásának eredményét, Magyarország állásfoglalása Ausztria függetlenségének megóvása mellet ma döntő súllyal esnék a latba és jelentené nemcsak Mussolini elgondolásának győzelmét, de talán az osztrák belső válság kirobbanásának hosszú időre elodázását is.