Túlzott reményeket kár volt fűzni a római jegyzékváltáshoz: a szovjet kormánynak a magyar kormány részéről történt nemzetközi jogi elismeréséhez. Közvetlen és azonnal lemérhető hatása ennek a diplomáciai ténynek inkább a politikai térre esik; a várható gazdasági eredmények nehezen becsülhetők fel.

A szovjetbirodalom gazdasági fejlődésének az a lázas és viharos korszaka, amelyet a négy év alatt végrehajtott ötéves terv jelképezett, már lezárult. Elmúlt az az idő, amikor Oroszország minden mozgósítható értékét piacra vetette, minden hitelfeltételt elfogadott, csak azért, hogy a nagyszabású iparosítást, amelytől saját politikai és a birodalom stratégiai helyzetének megerősödését remélte, végrehajthassa.

Ebből a nagy orosz üzletből, amely 1927-31 között zajlott le, kimaradtunk, és pedig azért, mert bizonyos körök Bethlen István gróf terveit 1924-ben és 1927-ben meghiusították. Az orosz piacon azonban még ma is lényeges üzleti lehetőségek mutatkoznak. A beviteli lehetőségek csökkentek ugyan, a második ötéves terv lényegesen kisebb árubevitelen épült fel, a gép- és gépalkatrészimport egy év alatt a felére csökkent, de a magyar ipar és mezőgazdaság számára még mindig mutatkoznak kiviteli lehetőségek Oroszországban.

Az orosz gazdaságpolitikában ma nem a nagy elvi elgondolásokon, hanem a mindennapi szükségletek kielégítésén van a hangsúly. A mindennapi falat hús s a mindennapi tányér főzelék gyakran hiányzik az orosz munkás asztaláról, s ezért az orosz kormány a legközelebbi két-három évben nagymennyiségű tenyészállatot és főzelék- s veteménymagvat lesz kénytelen külföldről behozni.

Az orosz éghajlatnak és az orosz takarmánynak a magyar vetőmag és a magyar tenyészállat ideálisan megfelel s ez a magyar mezőgazdaság kereseti alkalma lesz az orosz piacon. Ami az ipart illeti, az ötvenszázalékos visszaesés ellenére is Oroszország az elmult évben januártól szeptemberig kerek kétszázmillió aranyrubel, százmillió dollár értékű gépet és gépalkatrészt importált és ötvenmillió dollár értékű villamos felszerelési tárgyat és alkatrészt. Ez a bevitel ebben az évben előreláthatólag fokozódni fog. Az orosz vasúti rendszer az ötéves terv végrehajtása alatt szörnyen leromlott s a vasutak teljesítőképessége a felére csökkent. Síneket és teherkocsikat az orosz ipar elegendő számban gyárt maga is, de mozdonyokat, elsősorban villamos mozdonyokat, már importálniok kell: ez az egyik bekapcsolódási lehetősége a magyar iparnak.

Oroszország az elmult öt évben óriási teljesítőképességű villamos erőközpontokat épített, de nem tudja elektrifikálni a centrálék körül az ipart, nem tudja a nagy fogyasztótömegeket bekapcsolni, mert ehhez a villanyos szerelési anyagok, kapcsolók, vezetékek, izolátorok, transzformátorok irtóztató tömegére van szüksége. Évtizedekig fog tartani, amíg az orosz bányák, iparvidékek, nagy mezőgazdasági termelőközpontok elektrifikálása be lesz fejezve, amíg kiépül a kapcsolat a már meglévő áramtermelő központok és a fogyasztás között s ez volna a magyar ipar másik nagy bekapcsolódási lehetősége.

Természetesen dőre dolog volna feltenni, hogy az oroszok tárt karokkal fogadnak bennünket s hogy misem könnyebb, mint Moszkvában nagy megrendeléseket szerezni! Erről a pesti „luftüzletek” közvetítői igen hamar meg fognak győződni. Alapos és képzett emberekre van szükség, ha komolyan ki akarjuk építeni a magyar-orosz kapcsolatokat.

A magyar diplomácia, sajnos, nem bővelkedik kereskedelmileg képzett erőkben s ezért a magyar kereskedelmi képviseletet Moszkvában élesen el kell különíteni a követségtől. Az üzlet üzlet! – amelyet nem kötnek mindig kesztyűs kézzel. A kesztyűt hordják csak diplomaták Moszkvában is, de az üzletet bízzuk azokra, akik értenek hozzá – a magyar iparosokra és kereskedőkre.