Kállay Miklós földmivelésügyi miniszter az alábbi nagyfontosságu nyilatkozatot tette:
– A tervgazdálkodás (irányitott gazdálkodás) előkészitésével kapcsolatban mindenekelőtt eldöntendő az a kérdés, hogyan érintse a tervgazdálkodás a gazdasági élet szabadságát? Korlátozás csak ott és olyan mértékben lehet, ahol ezzel szemben megfelelő előnyöket lehet a gazdának juttatni! Csak az a gazda veszi igénybe, aki ezen az alapon előnyöket akar magának biztositani. Nem szabad tehát ugy felfogni ezt a kérdést, mintha itt az egész mezőgazdasági termelés vagy kereskedelem szabadságával szemben általános intézkedés lépne életbe.

Négy évvel ezelőtt a cukorrépatermelés szabályozása hasonló módon ment végbe, ugyanakkor meg kellett csinálni a lenmagtermelés szabályozását is. Még régebben történt meg a szesztermelés kereteinek megállapitása. Ma, amikor összehasonlithatatlanul nehezebbek a gazdasági viszonyok, elkerülhetetlenek az olyan intézkedések, amelyekkel a gazda árait megvédi a kormány.

– Az irányitott termelés keretében fog lebonyolódni a most megvalósitás alá került német lenmag-szerződés, amely 50.000 holdon biztositja az értékesités lehetőségét. Természetes, hogy az ennél nagyobb területen termelendő len már feleslegesnek fog számitani és épp ugy nem lenne ára, mint az eddig tervszerütlenül, szervezkedés nélkül termelt lennek s ez okozta, hogy a utóbbi években már alig termeltek lent a nem kifizetődő ár miatt.

– A buzakérdés megoldásánál is szükség lesz bizonyos korlátozásra a nagyobb buzaár biztositása ellenében. Ha ugyanis megjavul a buzaár, akkor a gazdaközönség teljes erejével erre vetné magát, s minthogy a jobb buza ára csak az állam és a fogyasztás megterhelésével biztositható, ez a teher elviselhetetlenné válna. Olyan kikötés lesz tehát a jobb buzaárral szemben, hogy a termelési terület az eddigivel szemben ne legyen növelhető.

– A mesterséges beavatkozás ellenében tehát a másik oldalon tudomásul kell majd venni a korlátozó intézkedéseket. Ebben a keretben talál majd megoldást a kiviteli monopólium, az ármaximálás, az őrlési, vagy a teljes buzamonopólium, amik mind a nagyobb buzaár elérésére szolgálhatnak. Ezek megvalósitása azonban szigoru rendszabályok nélkül el sem képzelhető.

A háboru alatti kötött gabonaforgalom már megadta a példát s ha nem is olyan mértékben, de bizonyos kötöttséggel most is számot kell vetni. Csakhogy a háboru alatt a kereslet volt nagyobb, most pedig a kinálat van tulsulyban. Akkor a kereslet ellen kellett védekezni, most pedig a tulságos kinálat árromboló hatása ellen. Mindezek a kérdések most vannak végső kidolgozás alatt és a közel jövőben a gazdaközönségnek is módjában áll majd, hogy a különböző kivánságok tekintetében állást foglaljon és véleményt nyilvánitson.