Szombatra virradó éjszaka az alsógödi vasútállomás jegykiadója, Horváth Gergely, a félreeső helyrement. Alig hogy belépett a deszkabódéba, megcsúszott. Kíváncsi volt a baleset okára, gyufát vett elő és meggyújtotta. A felrobbanó fényben rémületes látvány döbbentette meg: a szennygödör sötét mélységéből egy aszott kár nyúlt kifelé!

Horváth kitántorgott a bódéból és percekig tartott, amíg a szabad levegőn annyira magához tért, hogy összeszedte a gondolatait. Azonnal a meggyilkolt és szétdarabolt Bognár István jutott az eszébe, kirohant az állomásról, végig a sötét alsógödi utcára és becsöngetett a csendőrsre.

A felriadó őrsparancsnoknak rövid, izgatott szavakban mondta el, hogy mit látott. Futólépésben rohantak a csendőrök az állomás felé, valahonnan rongyot és petróleumot kerítettek és petróleumba mártott égő ronggyal világítottak be a szennygödörbe, ahol
ők is megpillantották az emberi kart.

És mellette egy cekkert... Akkor már izgatott kiáltozás, futkosás zaja verte fel éjszakai csöndjéből a kis alsógödi állomást, lámpafény villan az ablakokban, az állomás álmából fölriasztott emberei félig öltözötten, dideregve vették körül a deszkabódét, míg a csendőrök csákányokkal szedték széjjel a szennygödröt borító deszkázatot. Rövid kutatás után két föloszlásnak induló emberi alsókart találtak: mindkettőnek szorosan, keményen ökölbe volt szorítva a keze. Majd néhány perc múlva a cekkerből előkerült egy emberi fej.

A csendőrök mingyárt tudták, hogy a fej és a két alsókar nem is lehet más, mint a boldogtalan alagi hentesmester hiányzó testrészei. A hajnali órákban már óriási tömeg vette körül az állomást, és mint a futó tűz terjedt el Alsó és Felsőgödön, hogy megtalálták a szétdarabolt Bognár hiányzó testrészeit. Lázas izgalom verte fel a környéket. Szombaton kora reggel valóságos népvándorlás indult meg az alsógödi állomás felé.

Talpon volt a vidék, az uccára özönlöttek az emberek. A csendőrőrs eközben már jelentette a borzalmas leletet a pestvidéki törvényszék vizsgálóbírájának, Kövess Aurélnak, aki erre maga elé vezettette a férjgyilkos asszonyt és megkérdezte, fenntartja e azt a vallomását, hogy férje fejét és két alsókarját a Dunába vetette.
- Igenis kérem- felelte szemlesütve az alagi gyilkos.
Nézze, Bognárné ebből egy szó sem igaz... Itt van a csendőrök jelentése az éjszaka megtalálták alsógödön a maga, meggyilkolt urának fejét és két alsókarját....Hogy kerültek ezek a testrészek a Dunából az alsógödi vasútállomás pöcegödrébe?

„Én a Dunába dobtam!...”

Az asszony arca egy árnyalattal sápadtabb lett, de azután megint csak így felelt:
Én nem mondhatok mást, csak ami az igazság nagyságor úr!...Én a Dunába dobtam...

És hiába volt minden faggatás, rábeszélés: konokul ragaszkodott első vallomásához. A vizsgálóbíró csaknem ezzel egyidejűleg kapta meg Bognárné védőjének, Weisz Károly dr. ügyvédnek beadványát, amelyben közli, hogy magán kutatásokat végzett és megállapította, hogy Bognárné apai ágon súlyosan terhelt, mert apja is, nagyapja is megrögzött alkoholisták voltak.

Ezalatt Felsőgödön izgatott tömeg állta körül az állomási épületet. A kíváncsiak sűrűjéből egyszerre csak kifelé törtetett egy legényke: a tizenhatéves Cseri András.
Őrmester úr, kérem- jelentkezett égő arccal az egyik csendőrnél- én is tanú vagyok... én láttam.

A csendőrök megdöbbenve nézték a fiút, aki az izgalomtól rekedtes hangon kezdte mesélni:
Én láttam mult csütörtökön a Bognár nénit.. ismerem őt Alagról. Cekker volt a karján... erre jött. Még köszöntem is neki, hogy jónapot! De mintha nem vett volna észre... nem is felelt. Nagyon sietett.
A csendőrök hívására Bankó Emil községi orvos sietett a helyszínre: ő volt az első orvosszakértő, aki a szörnyű lelet megvizsgálta.
Káros ütés nyomát látom a koponyán- szólt az orvos a vizsgálat után- és egy nyomot, amely esetleg lövésnyílás is lehet de ez nem biztos...

Bognár Pistát szembesíteni akarják apja fejével

Megérkezett Tóth Pál László tanársegéd is, a pestvidéki törvényszék orvosszakértője, aki ugyancsak alaposan megvizsgálta a fejet és az alsókarokat. Azután jelentést tett Kövess vizsgálóbírónak és a pestvidéki ügyészség elnökének, Sárospataky József főügyésznek.

A szombat reggeli órákban a tömérdek ácsorgó seregében izgatott, sápadt, szőke kis fiút láttak, aki félelemmel nézeget az alsógödi állomás kis épülete felé...
Valaki megismerte:
ez Bognár Pista, a földarabolt alagi hentesmester és a férjgyilkos asszonyi szörny fia.
Felsőgödön lakik most a nénjénél és a községeken végigszáguldó hírre, hogy apja tetemének hiányzó részeit megtalálták, ő is az állomás felé futott. Egy ismeretlen, aki valószínűleg szenzációt akar, kézenfogja a gyereket és az épület felé húzza:
No, gyere, csak, Bognár Pista...nézd meg: csakugyan az apád feje-e?
Bognár Pista száján kínos nyöszörgés szivárog ki, minden erejével ellenáll, nem akar közelebb menni. Szerencsére egy csendőr észreveszi a jelenetet, rászól a túlbuzgó idegenre és Bognár Pistát elvezeti:
- No, menj csak haza fiacskám,- mondja neki- menj, nincs itt keresnivalód...
A fiú el is megy vagy ötven lépést, de azután megint csak megáll és egy fának támaszkodva, babrálja a kabátja gombjait. Egy ismerős szomszéd, aki most vált ki a tömegből, észreveszi. Odamegy hozzá, megsimogatja az arcát és így szól hozzá:
- Aligha az apád, Pista...Nincsen bajusza és szénfekete a haja...
A jólelkű ember ismerte az áldozatot, azért igyekszik így félrevezetni a fiút. Bognár Pista arcába visszaköltözik az élet színe.
Igazán, bácsi, kérem? Igazán?... Hiszen akkor csakugyan nem az édesapám, mert annak bajusza volt és világosbarna haja...
Azzal nyugodtan sarkon fordul és megy haza, Felsőgödre, s nénje házába.

Vasárnap délelőtt Kövess Aurél vizsgálóbíró egy csendőrőrnagy és a pestvidéki ügyészség egyik kiküldöttje jelenlétében helyszíni szemlét tartott Felsőgödön. Majd megjelent Sárospataky József főügyésznél, a pestvidéki ügyészség elnökénél, akivel megbeszélést folytatott. Ezek után fogadta Sárospataky főügyész munkatársunkat és a következőket mondta neki:
Szombaton reggel, amikor megkaptam a csendőrség jelentését, azonnal intézkedtem, hogy a megtalált testrészekről fényképfelvételeket készítsenek, a testrészeket pedig vigyék a bonctani intézetbe. A jelentések szerint a fej és a karok nincsenek olyan állapotban, hogy puszta megszemlélés útján meg lehetne állapítani: milyen természetűek a koponyán talált sérülések és milyen eredetűek?
Véleményem szerint ez a borzalmas felsőgödi lelet döntő fordulatot jelent a nyomozásban, mert beigazolódott, hogy a gyilkos asszony még úgynevezett töredelmes vallomásában is hazudott, azt mondta, hogy a fejet a Dunába dobta és ezt a vallomását még most is igyekszik fenntartani. Ha pedig vallomásának ez a része ilyen konok hazugság, akkor maguktól megdőlnek vallomásának egyéb részletei is.
Bognárné vallomását most már egyáltalán nem lehet elfogadni.
Döntő bizonyítékokat majd az a vizsgálat fog szolgáltatni, amelyet hétfőn végeznek el az orvosok, megállapítva a fejen talált sérülések természetét és eredetét.
Bognár Istvánné hozzátartozói vasárnap reggel engedélyt kértek, hogy a férjgyilkost meglátogassák. Kövess vizsgálóbíró az engedélyt megtagadta.