Minden templomban áhítatos csend uralkodik. Ha a hívő üres templomba lép, lépteinek halk zaját visszhangosan verik vissza a falak.

A világ legcsendesebb temploma mégis a lengyelországi Wicliczkában van, melyen lent a föld alatt, egy régi sóbányában. Ide nem hallatszik le a kocsik, autók dübörgése, emberek lármája és azok, akik ezt a földalatti dómot látogatják, szűkszavú, kevésbeszédű emberek.

A sóbánya munkásai munka előtt és munka után idejönnek a hosszú földalatti folyosókon, leveszik csillogó, fehér, kristályokkal bevont kalapjukat és imádkoznak. Büszkék erre a wieloczkai sóbányák munkásai, nemcsak azért, mert az ő templomuk, hanem azért is, mert a templom minden berendezési tárgyát ők maguk csinálták - sóból...

Sótömbökből faragták ki az oltárokat, feszületeket, padsorokat, sőt sóból készítették a pompázatosan szép csillárokat is Minden sóból faragott csillár olyan, mintha kristályüvegből készült volna.

Csillognak-villognak és visszaverik a fényt. Só a fal, só a padozat, só minden szobor, gyóntatószék és lépcső. A só adja ezeknek az embereknek a kenyeret, sóbányákban élik le életük legnagyobb részét és sóból építették a templomukat is...

Itt imádkoznak a Mindenhatóhoz, aki vigyáz rájuk, amikor messze lent a föld méhében, messze a napfénytől és a szabad levegőtől a hatalmas sótömböket hasítják modern gépekkel.