Ki gondolná, hogy a labdajátékok közül a labdarúgás mellett a legnagyobb múltra visszatekintő csapatsportág az olimpiák történetében a vízilabda. Már 1900-ban a párizsi olimpián szerepelt a versenyszámok között. Külön öröm, hogy e két sportágban éppen Magyarország érte el a legnagyobb sikereket.

Kezdetben olyan csapatok vitézkedtek a vízilabdatornákon, mint Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium és Svédország. A britek három olimpiai aranyérmet is szereztek ebben az időszakban. Érdekes, hogy mostanában még csak a vert mezőnyben sem találkozunk a fent említett országok egyikével sem.

Magyarország először 1912-ben szerepelt az olimpiai vízipóló tornán, ahol ötödik helyezést ért el. Az igazi áttörést azonban az 1924-es párizsi olimpiát követő esztendők hozták el válogatottunk számára. Az olimpián ugyanúgy ötödik lett a csapat, de a következő évben mind az olimpiai bajnok Franciaországot, mind az ezüstérmes Belgiumot sikerült legyőzni.

Az 1926-os és az 1927-es esztendők két Európa-bajnoki címmel gazdagították pólósainkat. A válogatott nagyarányú győzelmekkel igazolta, hogy a legjobb Európában. A csapat trénere Komjádi Béla volt, aki nevezhető a modern vízilabda sportág megteremtőjének. Komjádi felfedezettjeire épült a magyar válogatott, mint Homonnai II. Márton, Keserű I. Ferenc és öccse Keserű II. Alajos.

Mellettük olyan kiválóságok játszottak, mint Barta István kapus, Ivády Sándor, Vértessy József és nem utolsó sorban Halassy Olivér. Halassy nem csak a vízilabdában, hanem úszásban is kiváló eredményeket ért el csonka lába ellenére. A sokszoros magyar bajnok hosszútávúszó 1931-ben Európa-bajnokságot nyert 1500 méteren.

Ilyen eredmények és csapatösszeállítás után mindenki azt várta, hogy a soron következő amszterdami olimpián csak Magyarországé lehet az aranyérem. A torna remekül kezdődött számunkra, szebbnél szebb győzelmeket aratott a válogatott. A döntőt Németország válogatottjával vívtuk, ahol 2:0-s magyar vezetés után a németek kiharcolták a hosszabbítást, melyben három gólt is szereztek az idegesen játszó pólósaink ellen.

A kudarc után a csapat fokozott erővel készült az újabb megmérettetésekre. Kiegészülve Sárkány Miklóssal és a kiváló góllövő Németh Jánossal újabb Európa-bajnokságot nyert 1931-ben. Végül 1932-ben Los Angelesben megszerezte Magyarország első olimpiai aranyérmét vízilabdában.

1933 márciusában elhunyt Komjádi Béla. Temetésén a koporsót az olimpiai bajnok pólósok vitték a vállukon. „Komi bácsi” halála szerencsére nem vetette vissza a csapat teljesítményét, mely kissé átalakulva 1936-ban sikeresen védte meg olimpiai címét. Továbbá 1934-ben és 1938-ban újabb két Európa-bajnokságot nyert.

Összesen 9 arany, 3 ezüst és 3 bronzérmet szerzett a magyar pólóválogatott a 12 Európa-bajnokság mellett. A sikersorozat már 1924 után elkezdődött és szerencsére ez a diadalmenet – kisebb-nagyobb megszakításokkal – még a mai napig is tart.
 

Major Tibor