Szeged, december 16.
Vasárnap a reggeli vonattal ismét kiűzött magyarok érkeztek a szegedi pályaudvarra Apatinból és Keveváráról: hat család, tizenegy lélek. Az este hat órakor befutó személyvonattal pedig ismét két kiűzött család Keveváráról és Itapék községből összesen tizenhét fő. A szombaton délután Szegedre érkezett huszonhárom hontalannal együtt tehát ismét ötvenegy kétségbeesett mindenéből kiforgatott magyar várja Szegeden a segítő kezet.

A városban óriási a fölháborodás, mert mindenki megnyugodott már, hogy az angol parlament közbelépésére Pál régensherceg véget vetett a bűntelen magyarok kiűzésének. A jugoszláv kormány valóban világgá is röpítette a hírt, hogy vége a kiutasításoknak, de a világ közvéleményének megnyugtatására szánt híradás és a valóság között igen nagy a távolság.

A vasárnapi földönfutók sírva mondták el, hogy mindössze másfél órai időt adtak nekik, hogy összeszedjék a legszükségesebb testrevaló ruhájukat. Földjüket, házukat, ingóságaikat, szerszámaikat, élő állatukat ott hagyták a dobrovoljácok és csetnikek zsákmányául. Egyébként nagy részük jóval a háború előtt költözött oda, ahonnan most kiűzték őket.