Bécs, december 23.
A Reichspost vasárnapi számában Kánya külügyminiszter érdekes cikket írt a nemzetközi helyzetről.

- Bizonyos -így szól egyebek közt a cikk –, hogy nem áll érdekében az európai fejlődésnek, hogy az ellentéteket méginkább kiélezzék. Lehetséges, hogy a magyar-jugoszláv viszály elintézése után bekövetkezett a lélektani pillanat, amikor mindkét oldalról fontolóra vehetik azokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik az ellentétes felfogások közelebb hozását és összeegyeztetését.

Nézetem szerint a Népszövetség szerződési rendszere nyujthat erre támaszpontot. Minden politikus, aki tudatában van felelősségének, elítéli a támadásokat, nevezetesen az erőszakos beavatkozásokat más államok birtokállományába. Mindenki viszont, aki tagadja a békés revízió lehetőségét, ellentétbe jut éppen azokkal a szerződésekkel, amelyeken a béke nyugszik.

Kétségkívül megvan a mód arra, hogy ez a római békepolitika formulájában – amint ez a római jegyzőkönyvek szellemében kifejezésre jut – a támadás megtiltásának elvét összhangba hozzák a fejlődés szükségleteinek elvével. Ha a kisantant blokkjához tartozó államok ezeket az alapelveket, amelyeken az egész népszövetségi szervezet felépül, fentartás nélkül elismerik, akkor adva van a lehetőség a politikai légkör megjavítására és az általános európai szellemben történő közeledésre.

Ha azonban a kisantant továbbra is állhatatosan ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, amely minden békés revíziós kívánságot egyértelműnek nyilvánít a háborúval, akkor felmerül a kérdés, vajjon a kisantant a népszövetségi egyességokmány talaján áll-e?