(A szabadkai "Jugoszláviai Magyar Könyvtár2 1933. évi kiadásának két zárókötete.) - Az elmult esztendő kétségtelenül igen gazdag fejlődést mutatott fel a délszlávországi magyar irodalomban; tavaly erősödött meg Szenteleky Kornél szerkesztésében szilárd és biztos irodalmi folyóirattá a Kalangya és vele kapcsolatosan a Jugoszláviai Magyar Könyvtár tizenkét, a Kalangya-könyvtár pedig három kötetet jelentetett meg.

A nagy termés mellett azonban mingyárt szomorúan kell megállapítani azt is, hogy ez a nagy lendület mintegy középen törött ketté, amikor az elmult év derekán Szenteleky Kornél meghalt és a vajdasági magyar könyvkiadást az előretörő gazdasági válság is a legtragikusabban sújtotta. A helyzet ma az, hogy míg a Kalangya az idei évvel harmadik évfolyamába lépett és három szerkesztője vezetésével folytatja munkáját, addig bizony a jugoszláviai magyar könyvkiadás idén egyelőre szünetel.

A délszlávországi magyar könyvkiadás az elmult évben kihozott ugyan tizenöt új könyvet, legfőbb célját, a vajdasági magyar regényírás megteremtését azonban nem tudta elérni. A sorozatban mindössze két regény jelent meg, az egyik Börcsök Erzsébet "Végtelen fal" c. munkája, amelyet a hatóságok el is koboztak, a másik pedig Farkas Geiza nagyobblélekzetű regénye, "A fejnélküli ember". Több regényre nem futotta a vajdasági magyar írók seregéből, a többi könyv csaknem végig novelláskötet volt.

Annál nagyobb örömmel kell leszögezni, hogy a Jugoszláviai Magyar Könyvtár éppen két legutolsó kötetében, a "Városok... falvak" című kötetekben - az erdélyiekkel csaknem egyidőben - a bácskai és bánáti vidékek magyarságának monografiáját kívánta megteremteni. Az új államba került Bácska, Bánát és Baranya számos községének és városának geográfiai, etnografiai, történelmi, társadalmi, gazdasági és kultúrális adatait gyüjtötte egybe a szerkesztő és a munkatársak ezúttal nagyrészt nem is a jugoszláviai magyar irodalom szokásos munkásai voltak, hanem mindazok az intellectuell emberek, akik elszórtan élnek ezeken a vidékeken és akik igaz, hogy sokszor kissé felületesen - de igen sok érdekes és új adatot szolgáltattak Bácska és Bánát mai képének megfestéséhez.

A két kötet tulajdonképen egyik szabadkai napilap felhívása alapján született meg, elszórt cikkek voltak eleinte ezek a munkák és szerkesztőjük csak később gyüjtötte egybe őket kötetekbe.

Ha nincs is meg a kötetekben az az összekötő fonal, amely egységes egészbe fűzi a különböző vidékekről beérkezett írásokat, kétségtelen, hogy kultúrtörténeti szempontból számos érdekes adat halmozódik fel ezekben az írásokban. Újvidék-Noviszád, Szabadka-Szubotica, Becskerek, Kikinda, Pancsova, Versec és egész sereg kisebb és nagyobb község vonul fel a szemünk előtt s egyrészt egész sereg érdekes néprajzi leírás, másrészt pedig történelmi adat sorakozik fel egymás mellett és ad kissé kaleidoszkópszerűen is érdekes képet erről a vidékről, amelynek mai életét olyan kevéssé ismerik a mostani határokon innen.

Természetesen maguk az írások is a legkülönbözőbb értéket mutatják s míg az egyik vidéket szerzője valóban mesteri módon írja le, a másik vidék bizony csak fogyatékos leírásban kerül elénk. Mindezeken túl azonban - amint azt a kötet írásainak egybegyűjtője, Bródy Mihály is megjegyzi előszavában - a könyv sok érdekes utánjárásra és kibővítésre méltó adatot halmoz fel a kutató és rendező kézhez, "mintahogy a rapszodók is az eljövendő Homérosz számára énekeltek". Kicsit fájó szívvel teszi le az olvasó ezt a két gondosan kiállított kötetet, amelyek zárókövei a délszlávországi magyar könyvkiadás elmult esztendejének. Reméljük, hogy egyúttal nem zárókövei az ottani magyar könyvkiadásnak.