Úgylátszik az idén fekete karácsonyunk lesz, ha ugyan időközben le nem esik a hó, s fehér takaróval el nem borítja a várost s a kereskedelmi miniszter fel nem ismeri a hibát, amelyet nem tudjuk kinek a tanácsára elkövetett s vissza nem vonja azt a rendeletét, amelyben a karácsony előtti munkaszünetet, a zárórát a magyar kereskedők és iparosok jogos érdekeit félretolva olyan megdöbbentően szabályozta. Az ember nyugtalanul kérdi, hová vezet ez a féktelen szabályozási buzgalom?

Mi célja volt annak, hogy a kereskedelemügyi miniszter hirtelen és minden különös és kényszerítő indok nélkül megrövidítse az időt, amelyben a magyar kereskedők és iparosok üzleteiket és műhelyeiket a karácsony előtti héten nyitva tarthatják? Miért kell a magyar kormánynak munkásvédőbbnek lennie, mint az osztráknak és a németnek, amely országokban van munkanélküliségi segély, nálunk ellenben nincs!

Miért kell vallásosabbnak lennünk, mint a protestáns németeknek vagy a katolikus osztrákoknak, mert hiszen Németországban karácsony előtt három, Ausztriában két vasárnapon át nyitva tarthatók az üzletek. Ha már külföldi példáknál tartunk, akkor talán kevés fáradsággal a kereskedelemügyi minisztérium urai egy pillantást vethettek volna mondjuk Angliára. Anglia hatalmas konjunktúra tetőpontján úszik, mindenki keres, mindenki jól él, a mezőgazdasági árai emelkednek, az ipari kivitel nő s a boldog szigetországon valóságos aranyhullám ömlik végig.

S mégis minden rendelkezésre álló eszközzel igyekszik az angol kormány s a társadalom vezető rétegei ezt a konjunktúrát tovább mélyíteni s a karácsonyi hetet hatalmas, minden elrejtett fillért megmozgató vásárrá felfokozni. A hercegi lakodalom után karácsony, a kettő együtt milliókat vetett a londoni piacra, s minden áruház az arisztokratikus Selfridgetől a proletár Pontingsig versenyez abban, hogy minél hangosabb, minél színesebb, minél csalogatóbb eszközökkel vonja magához a vevőt.

A záróra Angliában szent és sérthetetlen intézmény, s mégis erős mozgalom indult meg Londonban, hogy karácsony hetére az üzleti és szállodai zárórákat függesszék fel. Németországról nem lehet elmondani, hogy különösen jó konjunktúrának örvendhetne, rendkívül szűkös viszonyok között él ma a német polgárság túlnyomó többsége s a munkásság is, ezért prédikálja a német kormány és a nemzeti szocialista párt minden vezető tagja unos-untalan a takarékosságot, a régi porosz mintára szabott spártai egyszerűséget.

Csak most, karácsony előtt csapott át a német kormány más hangnembe s Göbbels, a birodalom legfőbb politikai és társadalmi propagandájának a vezetője, messze elhangzó szóval követelte, hogy minden német, akárhogyan veri is máskor a fogához a garast, ne sajnálja a pénzt a német ipartól és kereskedelemtől, vegyen mindenki, ha nem is sokat, egyetlenegy márka árát annak, akit szeret, az anyjának, a feleségének, a gyermekének, de tegye meg a magáét, ahhoz, hogy az 1934. évi karácsonyi vásár emlékezetes maradjon mindenkinek, aki a munkája jövedelméből él.

Akármerre néz az ember Európában, mindenütt hasonló hangokat hall, buzdítást, ösztökélést a vételkedv felélesztését, serkentését, a forgalom fokozását, meggyorsítását, vidám, bizakodó, bátor kedv élesztgetését, mert mindenütt széles e világon ismerik már a lélektani motívumok hatását a gazdaságra mindenütt számbaveszik, hogy csak barátságos, aprólékos korlátokkal meg nem szűkített, hatósági rendelkezésekkel agyon nem szabályozott életkeretben lehet a forgalmat felfokozni, az emberek vételkedvét felfrissíteni.

Nálunk éppen megfordítva történt ez évben. Korábbi éveknek szűken szabott kedvezményeit, a szigorú záróra és munkaszüneti rendelkezéseket még szűkebbre fogták, még jobban lefokozták, anélkül, hogy erre bármiféle különös ok lett volna. Annál érthetetlenebb ez a szigorú rendelkezés, mert a magyar kereskedelmi miniszter nem palotában született, hanem polgári otthonban s egészen közelről a saját tapasztalataiból ismeri az életet, annak minden gondját és keservét.

Miért hallgatott a rossz tanácsra: képtelenek vagyunk megérteni, ahogy képtelenség a karácsonyi vásárt szűkíteni s nem szélesíteni. A karácsony ritkán sugárzó napok sora a magyar kereskedelemnek igazán fakó és örömtelen hónapjaiban, a karácsony sugarainak hosszú hónapokon át a tavasz elejéig kellene kiragyognia, s ehelyett fekete ellenzőt állítanak elé, hogy minél rövidebb ideig tartson a varázsa, minél rövidebb heteket termékenyítsen meg szürke hivatali béklyók közé szorított aranypatakja. Érthetetlen, valóban érthetetlen!