Tornyai János sűrű túróslepényre invitálja régösrégi piktorbarátait 50 éves pepecselésének jubileumára Hódmezővásárhelyre

Kétszeres aranyérem tulajdonosa és a Munkácsy-céh öreg mestere Tornyai János, de azért mindenki csak Tornyay Jánosnak hívja most is, amikor pedig szülővárosa, Hódmezővároshely nagy ünnepségekkel üli meg ötvenéves festői jubileumát.

Már szombaton fellobogózták a nagy alföldi várost, külön Tornyai Egyesületet és Filharmonikus-társaságot szerveztek tiszteletére, vasárnap pedig megnyitották a művész kollektív kiállítását, amelyen az egész város, a szomszédos tanyák és vármegyék népe megjelent.

Ötven évvel ezelőtt Tornyayt a két nagy Mihály, Zichy és Munkácsy fedezték fel. Zichy akkor azt írta Jankónak: Az Isten éltessen száz évig, édes fiam, nagy magyar művész lesz belőled. Hálás nemzeted egykor a fehérvári kriptába fog eltemetni, a királyok közé, mint ahogy Matejkóval történt.

Most ötven év után, dicsőséges festői pályaalkonyán, talán ő az első magyar festő, akit szülővárosa ilyen nagy pompával és ekkora szeretettel ünnepel.

A vásárhelyi ünnepségekkel párhuzamosan Budapesten is megünnepelték Tornyay jubileumát. A Munkácsy-céh tagjai az este ünnepi vacsorára gyűltek egybe a Fészekben, ahol Márk Lajos, a céh elnöke lelkes beszédben méltatta Tornyay művészetét, majd felolvasta Tornyay levelét, melyben társait a jubileumra meghívja:
Kedves Lajosom, régösrégi barátom,-hangzik a levél- múltakra emlékezvén (egészen legelső megpumpolásodig) szívbéli igaz szeretettel hívlak meg téged és második kedves családunkat: a Munkácsy-céh tagjait, kedves piktortársamat, összesen és egyenként, talán utolsó kollektív kiállításom megnyitására és az ötvenéves pepecselésemet jubiláló ünnepélyre. Mindkettőt a város és a Tornyay-társaság rendezi. Véghetetlenül boldog volnék, ha Hódmezőnek megszerezhetnétek azt az örömet, hogy körünkben tisztelhetnénk sűrű túróslepény és egy jó pohár borocska mellett. Sok-sok jóságtokat hálás szívvel megköszönve, vagyok régi barátotok: Tornyay Jankó.

A Munkácsy-céh tagjai meleg választ küldtek a meghívóra. -

Aranyos meghívódat kedves Jankó-írták- nagy megtiszteltetésnek vesszük. Személyesem elmenni nem tudunk, de itt ünnepelünk a Céhben, mert meg akarjuk előzni a vásárhelyi ünnepnapot. Te a sorsnak olyan kegyeltje vagy, akinek már életében monumentumot emelnek kortársai, ami magyar festőnek talán még sohasem jutott osztályrészül.

A mi üdvözlésünk természetesen elsősorban Neked szól, de szól a te imádott városodnak is, amely megbecsüli művész fiát. Arra kérünk, köszöntsd a mi nevünkben Hódmezővásárhely közönségét, törvényhatóságának kiváló férfiait, akik benned a magyar kultúrát és festőművészetét értékelik, amikor a magyar festőt ünneplik.

Neked még sok-sok boldog évet, az alkotásnak sok örömet, az országnak pedig sok olyan közönséget és sok olyan vezető férfiút kívánunk, mit amilyen Hódmezővásárhely városáé.