Ez a díj ifjú írókat segítsen

Január 18-án hirdetik ki, hogy a Baumgarten – alapítvány kiket tüntet ki évdíjával. 1935- ben csak öten kapnak Baumgarten –díjat és minthogy sok a rászoruló jó író és kevés a díj, hónapok óta folynak a tanácskozások, kik legyenek a szerencsés évdíjasok. E tanácskozások egyik érdekessége, hogy elsősorban Szomory Dezsőre gondoltak az alapítvány ítélkező tagjai.

Szomory visszavonultan a világtól, elefántcsonttornyában – amely ezidőszerint egy óbudai ház- szinte regényes egyszerűségben és lemondásban él. Színdarabjait hosszú idők óta nem játszák és jövedelme egészen kevés. Az alapítvány tagjai úgy érezték, hogy Szomory Dezső, aki soha nem egyezkedett ki, nem kódolt be semmiféle politikának és irodalmi divatnak és pályafutása mindig töretlenül tisztavonalú volt, a legméltóbb a díjra. Mikor az író értesült erről, az elhatározásról, felkereste Basch Lorántot, a Baumgarten – alapítvány egyik kurátorát és közölte, hogy díjat nem fogadja el.

-  Sajnálom. – jelentette ki Szomory Dezső- hogy a kitüntetést nem fogadhatom el. Ez a díj, az én elképzeléseim szerint arra való, hogy ifjú írókat segítsen. Az urak válasszanak helyettem egy fiatal tehetséget, akit méltónak ítélnek arra, hogy átsegítsék az első csaták tüzében…