A nap már leáldozóban. Sugarai erősen hegyesszögben érik a vén Tisza ábrázatát. A levegő mind nedvesebb és párásabb. A hímek most a vízpartról lassan a folyó közepére vonulnak. Egyre élénkebben röpködnek, mindig az árral ellentétes irányban és idegesen keresik a nőstényeket. Ezek valahogy csak nem akarnak megérkezni. Késik az asszonynép!

A hímek közül sokan saját nemükben keresik most szerelmi vágyaik kielégítését s ilyenkor nagy csoportokba verődnek. De e rövid kilengés után hamarosan helyreáll a természet rendje. Megjelennek az aprószemű, szőke nőstények egyszerű öltözékükben, rövid farksörtéikkel s most egy pillanat alatt megváltozik a folyó képe.

Ezerre, százezerre, millióra növekszik a kérésznépség. Virágzik a Tisza! Gomolygó felhő módjára vonulnak el előttünk. A nőstények fölfelé szöknek a levegőben, a hímek utánuk. Párosodó végtagjukkal alulról ügyesen megkapják őket s hosszú elülső lábukkal pedig azok fejét szorongatják. Így aztán egymást átölelve száguldanak tovább a magasban. Megtörténik a párosodás s a kérésznép aléltan hull a víz tükrére. Még néhány perc s már a halál karjaiba esnek.

Sorsukra ráillik a költő szava:

Fényvirág, habvirág ezre száll a fénybe,
Illanó, csillanó napsütésbe,
Fényvirág, habvirág éltük egy csipetnyi,
Cikázik, hintázik örül valamennyi.
Hajnaltól alkonyig tart az édes mámor,
S bénultan, ájultan hull a pillezápor.
Fűzfalevél, nyárfalevél kebelére roskad,
S könnyű hab, rezgős hab viszi a halottat.
Fűzfalevél, nyárfalevél pereg, mint az orsó
S a Tiszán - éjszakán ezer a koporsó.
(Vályi Nagy Géza.)

Csak a kérészek szeretkezésének szánt túlsók időt a költő. Mert a valóság az, hogy életük csak néhány percet engedett a szerelmi mámornak, az érzések orgiájának.

Már alkonyodik. Az est kezdi fátyolát szőni az alföldi tájra. Fehér holttestek millióit viszi a Tisza tovarohanó árja. Néhány nőstény még méltóságteljesen röpköd a víz fölött s harcrakel a visszamaradt hímekért. De ennek is csakhamar végeszakad. A nőstény most már érzi közelgő végét. Siet, hogy elvégezze utolsó feladatát. Még egyszer leszáll a víz tükrére, megszabadul terhétől: kolbászalakú csomókban hullatja bele sokezer petéjét.

Ezek pedig gyorsan süllyednek a víz fenekére. Még nincsen hat óra s a Tiszán ismét minden csöndes. De odalenn a mélységben újból kezdődik az élet. Nemsokára fiatal lárvák ássák lyukaikat a Tisza meredek partfalába!