Most, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján volt kerek 895 esztendeje, hogy első keresztény királyunk, az ezeréves magyar királyság megalapítója: Szent István meghalt. Fehér márvány koporsóban temették el Székesfehérvárott s a krónikák szerint 3 évig gyászolta őt a nemzet. 45 évig pihent István király teteme a székesfehérvári sírban és 1083-ban, amikor a pápa szentté avatta őt, Szent László emeltette ki az első király holttestét a sírból.

S a megnyitott koporsó körül megrendülve álltak az udvari emberek. - Mirákulum! - Csoda! - suttogtak megilletődve, mert a nagy király jobb kezefejét 45 esztendő után teljes épségben találtak.

A legenda szerint Isten különös kegyelme Szent István jótéteményeire való emlékeztetésül őrizte meg a király jóttevő jobbját. László ereklyének nyilvánította a Szent Jobbot és külön apátságot alapított őrzésére. A Szent Jobb kolostora kezdetben fából készült, Álmos herceg azonban díszes kőépülettel cserélte fel.

A török uralom miatt Boszniába került a Szent Jobb; itt drága pénzen keresztény kereskedők váltották magukhoz és megőrzés céljából a raguzai dominikánusok kolostorába vitték. Az ereklye két századnál tovább maradt Raguzában, anélkül hogy Magyarországon tudták volna hollétét.

Több magyar főúr véletlenül akadt nyomára figyelmeztette rá előbb Lipót császárt, majd Mária Teréziát, aki a szent ereklyét 1771-ben előbb Schönbrunnba, innen Budára hozatta. Mária Terézia a Szent Jobbot az udvari plébánosnak és az angol kisasszonyunk főnöknőjének őrizetére bízta a visszaszerzés emlékére pénzt veretett.

- 1882 óta, a király kinevezésére, a budai királyi palotai plébános látja el a Szent Jobb őrizetét. 1862-ben készíttette a magyar püspöki kar a szent ereklye számára a mai, remek kivitelű, drága ereklyetartót.

A Szent Jobb egyedülálló csodája éppen az, hogy minden balzsamozás nélkül maradt fenn épségben csaknem egy évezreden át. Hiszen a balzsamozás segítségével való fennmaradásban éppen nem lenne semmi csoda.

Számtalan olyan ősi maradványt ismerünk, melyek a balzsamozás segítségével maradtak épségben napjainkig. Hiszen a balzsamozás nagymesterei már az egyiptomiak voltak. Nálunk szabott ára volt a holttest enyészetétől való megőrzésének.

Az elsőosztályú balzsamozás luxusát csak királyok és igen gazdag embereik engedhették meg maguknak, mert az mai értékben 6000 pengőnek megfelelő összegbe került. A másodosztályú balzsamozás sem volt a népnek való mulatság, mert ez is belekerült kb. mai 2000 pengőbe.

A nép számára való olcsó balzsamozás abból állott, hogy a tetemet nitrumba fektették 4-10 hétre. Ezt a sót az alsó egyiptomi sóstavakból nyerték s az főleg szénsavas nátriumból állt. Akárhány olyan mumiát ismerünk, mely 3000 éven át csodálatos épségben maradt. Persze ezek mind az elsőosztályú eljárással voltak konzerválva.

A balzsamozás technikája azóta megváltozott és ma már főleg a sók konzerváló hatásán nyugszik. Már Nagy Sándornak és Agesilaosnak hulláját is sós mézbe fektették konzerválás végett. VI. Sixtus pápa alatt, 1475-ben egy sós vízben fekvő halott lányt találtak Cicero idejéből egészen friss állapotban, mintha aludna.

1889-ben a vízaknai sóstárnából bámulatos épen egész sereg 1849-ben elesett honvéd teteme került elő. Mindez a sók konzerváló hatásának köszönhető. A modern balzsamozás a holttestet már csaknem határtalan ideig konzerválja. Igy XII. Károly svéd király tetemét a halál körülményeinek kiderítése végett 1859-ben tehát halála után 141 évvel megvizsgálták és teljesen üdének, épnek találták.

Mindezekből láthatjuk, hogy nem lenne csoda a Szent jobb épségben való megmaradása akkor, ha balzsamozásról csak szó is eshetne vele kapcsolatban. A csoda épen az, hogy István király jobbkeze kimutathatóan minden balzsamozás nélkül maradt épen csaknem egy évezrede. Emberi kéz, tudományos eljárás nem járult semmiféle mesterkedéssel a Szent Jobb fennmaradásához.

Egyedül a sors csodálatos kegyének köszönhető minden, joggal számit tehát a Szent Jobb a hivatalos Magyarország nemzeti ereklyéjének. És ez az ereklye kél most - mint minden esztendőben - 20-án, István király napján vándorútra, hogy a körmenetben megmutatkozzék a hívőknek.

Az ezeresztendős magyar állami élet megalapítóját tiszteljük István királyban. Azt a férfiút, akinek életfeladata a nyugati értelemben vett állam megszervezése és a kereszténység meghonosítása volt Az ő egyházi és világi törvényei tették lehetővé a magyarság békés fejlődését.

Mert semmi kétség, a pogány és nomád érzelmű magyarság lassan felőrlődött volna a keresztény Európa közepén Szent István időben végrehajtott reformjai nélkül. És ez István király legnagyobb történelmi érdeme.