Elsőnek gróf Sigray Antal tartotta meg beszámolóbeszédét:
- Helyes gazdasági és helyes külpolitikára van szükség - mondotta Sigray gróf, - hogy igazságaink érdekében minden erőnket latba vethessük. Már egy évtizede harcolunk a szabadságjogokért, harcolunk azért, hogy a nép akarata a választásokon szabadon megnyilatkozhassék és csak most jutottunk el oda, hogy a kormányzat előkészületeket tesz a választójogi reformra. Hangsúlyozzák, hogy a titkos szavazást bevezeti, de aggodalommal hallunk olyan tervezgetésekről, amelyekkel újból guzsba akarják kötni a nép akaratát.

Erre az esetre kell, hogy mi ellenzékiek, összeálljunk és ne engedjük meg, hogy a titkos választójog behozatalának ürügye alatt olyan választójogot teremtsenek, amely ezt a titkosságot eleve kijátssza.

Bár Magyarországon nincs diktatúra, gyakran hallatszanak hangok, hogy erős kézre, vezérre, vagyis tulajdonképpen diktátorra van szükség. Nekünk nem kell vezérség, a magyar embernek mindig meg volt a joga arra, hogy véleményét nyilváníthassa.
Diktatúrából nem kérünk és diktatúrát el nem fogadunk!

A magyar nép józansága mindig tiltakozott az ilyen próbálkozások ellen és megakadályozta az ilyen törekvések érvényesülését. Az a férfiú, akit a magyar nemzeti kormányzójául választott, alkotmányos érzése folytán kijelentette, hogy ő csak a régi törvényes és alkotmányos alapokon akarja az ország sorsát és jövőjét tovább vinni és biztosítva látni. Ha újra jelentkeznének ilyen diktatórikus próbálkozások, felszólítom az ellenzék összes tagjait, álljunk össze az alkotmány védelmében, egy alkotmányvédő frontra álljunk össze és ne engedjük ezeréves alkotmányunkat ideig-óráig tartó diktatúrák által korlátoztatni és sutba vetni!

A kormány külpolitikája teljesen téves utakon jár, Bethlen István gróf angliai útjáról visszatérve, kijelentette, hogy Franciaország nélkül a békerevizióhoz el nem juthatunk, Gömbös miniszterelnök sietett kijelenteni, hogy teljesen egyetért Bethlen külpolitikai nyilatkozatával, a cselekedetei és kormányzása viszont az bizonyítják, hogy francia orientáció helyett a hitleri Németország barátságát keresi.

A német barátsággal a nyugati hatalmakat nem tehet megnyerni a magyarság ügyének. Németország a nemzeti szocializmus alatt különben is teljesen elszigetelt helyzetben került és így semmiesetre sem Németország lehet az, amelynek segítségével mi meg tudjuk valósítani nemzeti céljainkat. A nagy nyugati államok rokonszenvét kell megnyerni!

Felszólítom tehát a kormányt, változtassa meg külpolitikáját abban az irányban, hogy ne egyéni rokonszenveket, hanem kizárólag a revizió érdekét szolgálja!

Felszólítom a kormányt, használja ki a lehetőséget: a magyar királyság helyreállítására! A nagyhatalmaknak kell segítséget nyujtani arra, hogy a restauráció Ausztria és Magyarország függetlenségének teljes épségben tartása mellett mindkét országban keresztül is vitessék.

Ezután került sor Rassay Károly felszólalására:
- A nemzeti egység gondolatát. - mondotta Rassay – igenis, mi vetettük fel a közéletben. Két évvel ezelőtt, Károlyi Gyula gróf kormányzata alatt mi hirdettük a nemzeti egységet, mint a nemzet tragikus helyzetéből egyedül kivezető utat. Ekkor a jelenlegi miniszterelnök úr, aki éppen a nemzeti egység ellen kirobbantott egységespárti forradalomnak köszönheti uralmát, a nemzeti egységet bolondgombának minősítette. Azóta ez a bolondgomba hivatalos programmá vált!

De mi lett belőle! Jelszó lett belőle, amelynek mi eszmei tartalmat akartunk adni. Amit azóta hivatalos programmá tettek, az ennek az ellenkezője, mert a nemzeti egység jelszavát egy párturalmi rendszer megteremtésének eszközévé akarják tenni.

Az a párturalmi rendszer fellebbezhetetlenül megbukott 1931 augusztusában. Már akkor úgy érezzük, hogy a nemzeti egységet meg lehet teremteni, mert a nagy földrengés után, a világháború elvesztésének és az azt követő időknek tanulságai alapján kezdtek eltűnni a nemzetet elválasztó szakadékok. Megszűnt a felekezeti villogás veszedelme is.

Ráeszmélt a magyar társadalom, hogy nem lehet és nem szabad a felekezeteket egymással szembeállítani!

A kereszténység gondolata már felül van a pártokon, ez a gondolat az egész emberiség gondolatvilágának kincse. Bármit hirdessen bárki, ha megtagadja azokat az alapelveket, amelyek a kereszténység tárában vannak lefektetve, a pusztulás útjára kerül, amint ezt a mai történelmi idők mutatják.

A nemzet lelkivilága készen áll a nemzeti egység megteremtésére! Amire szükség van, az hogy ennek a nemzeti egységnek tartalmat adjunk, hogy a nagy elvi kérdésekben harmónia keletkezzék a nemzet lelkivilágában.

Nem lehet az egységet megteremteni sem fizetett élharcosokkal, sem pártszervező mesterkedéssel, sem fizetett pártsajtóval, csak a népeszméknek becsületes harmóniájával és a politikusok nagy önfeláldozásával. Ma már világos, melyek azok az elválasztó gondolatok, amelyeket ki kell küszöbölni.

A magyar nemzet fiai nem lakosai, hanem polgárai akarnak lenni az államnak, polgárai, akik megfelelő jogokkal rendelkezve, maguk intézik ennek a tragikus nemzetnek sorsát jóban és rosszban! Követeljük a nemzetek sorában a nemzet önrendelkezési jogát, de az országhatárokon belül ugyanezt az önrendelkezési jogot követeljük az ország polgárai számára is. Ha azt mondja valaki, hogy más nemzeteknél vezérek, Führerek vannak és nincs gyülekezési és sajtószabadság, nincs autonómia, nincsenek szabadságjogok, akkor azt mondom, nézzék meg azt is, mi van ezekben az országokban: vér és börtön van, nyomor és számüzetés és mind ennek a világ megvetése jár a nyomában!

Revíziót akarunk, de nekünk nincsenek erőszakos és mesterséges eszközeink, mi békés eszközökkel tudjuk a reviziót megteremteni. Ez a békés eszköz a nyugati civilizált világnak az igazságainkról való meggyőzései. Nekünk azon az oldalon kell maradni, amelyen biztosítani tudjuk törekvéseink számára az egész világ rokonszenvét!

Nincs mit keresnünk annak az országnak oldalán, amelynek vezére játszi könnyedséggel mondott le Elszász-Lotharingiáról - amelyért sok száz magyar katona is elpusztult –, játszi könnyedséggel mondott le a lengyel korridorról és a német gyarmatokról.

Ettől a gondolatvilágtól nem várhatjuk, hogy a magyar reviziót szolgálja, vagy ha igen, elég erkölcsi erőt tudjon dokumentálni ennek a reviziónak a megvalósítására.

Elkövetkezett az idő, amikor a világot civilizáltak és barbárok táborába osztják!

Ez a nemzet ezer éven keresztül mindig a civilizáció és kereszténység jegyében élt és alkotott. Ha fenn akarunk maradni, nem szabad barbárok oldalára állanunk, mert akkor nemzeti céljainkat nem tudjuk megvalósítani. A nemzeti egység megteremtésében látom e nemzet egyetlen járható útját.

Ehez az egységhez pedig kettőre van szükség: a közvéleménynek el kell utasítania magától a rendszert, amely kartotékokba foglalja a magyar népet és csak annak ad jogot az élethez, aki ezekbe a kartotékokba be van vezetve.

A többezer főnyi hallgatóság megtapsolta és megéljenezte Rassayt.