Feketeszárú cseresznye. Hunyadi Sándor remekbe készült színpadi alkotását láttuk viszont a Royal Apolló díszbemutatóján. A mese valahogyan átformálódott, filmszerűvé lett, de azért néhol mégis színpadi magasságokba emelkedik. Irina: Kay Francis. Ő és Huston kitünőek. Nils Asternek mézeskalács-szaga volt.

A kolostor gyermeke. (Rádius-filmszínház.) Dorothea Vieck aranyhárfa lelke vibrál át ezen a Sierra Martiner-filmen. Szebb volt, mint a "Bölcsődal" című darab, amiből készült. Kár, hogy olyan kevesen nézték meg.

Tanja, a moszkvai lány. Hogy ennek a filmnek mi köze van Moszkvához, azt többnapi gondolkodás után sem értem. De hiszen ez lényegtelen. Kay Francis gyönyörű szemei, a messzi ázsiai szigetvilág buja miliője és last not least Kertész Mihály kiváló rendezése élménnyé avatják ezt a képet, amelyet Rubinstein egyfelvonásos jazz-szimfóniája füszerez.

(l. l.)