A búza világpiacán napok óta nagy átalakulások mennek végbe.
Az árak egyre emelkednek s az egész világsajtó azt jövendöli, hogy az Északamerikai Egyesült Államok rossz termése folytán a világgazdaság döntő fordulathoz érkezett és ha igaz, hogy a mezőgazdaság föllendülésével és a népjólét emelkedésével, akkor a világkrízisből való kibontakozásnak elérkeztünk végre kiindulási pontjához.

Mi történt az északamerikai Unióban?
A jelentések azt mondják, hogy egy példátlanul katasztrofális szárazság mellett, még az elhibázott termelési politika folytán is, olyan rossz lesz az idei búzatermés, hogy az Unió, amely eddig óriási mennyiségű búzájával nyomta a világpiaci árakat, nemcsak a mostani kampányban, de valószínűleg hosszú időre megszűnik vezető szerepet játszani a búzapiacokon, sőt miután kiderült, hogy az amerikai tervgazdászok és észbizottságok elképzeléseivel a természet semmiképpen sem akar számolni, az U. S. A. kénytelen lesz egész eddigi termelési politikáját revízió alá venni.

Kiderült ugyanis, hogy óriási áldozatok árán az elmult két évben búzával bevetett hatalmas területek éppen búzatermelésre nem alkalmasak és így nem lehetetlen, hogy Amerika a télen nemcsak, hogy nem fog többé szerepet játszani az exportban, hanem búzavételre fog szorulni.

A beállott helyzetnek hatásai már világosan láthatók az egyre emelkedő csikágói magas jegyzéseken, de átterjedtek a kanadai árakra is. Nem valószínű, hogy a búza árának e felfelé törekvése a kanadai készletek által megtorpanna, hiszen a kanadai Pool már ez események beállta előtt jelentős mennyiségű árut dobott a piacra és minden jel szerint megszabadult régi készleteinek azoktól a jelentősebb részeitől, amelyek eddig az árakat nyomták.

Oroszország terméséről is a legsivárabb jelentések érkeznek és úgy látszik a szovjetbirodalom az új kampányban legfeljebb csak tüntetésképpen fog néhány hajórakomány búzát kivinni feketetengeri kikötőiből, hiszen termése olyan gyenge, hogy a szovjet kormány a télen is kénytelen lesz fentartani a kenyérjegyeket. Nem jobbak a terméskilátások Ausztráliában és a keleteurópai búzatermő államokban sem, ahol a termés mindenütt az átlag alatt maradt, s a keleteurópai országok amúgy sem játszhatnak nagy szerepet az új kampányban a világpiaci ár kialakításában, miután feleslegeiket a szomszéd államok szükségleteinek ellátására kötötték le.

Az egyetlen tényező, amely még az áralakulás szempontjából hátrányos befolyást gyakorolhat, Argentina, amely azonban csak most vetette el búzáját és így termésmennyiségéről senkinek fogalma sem lehet. Annyi bizonyos, hogy a helyzet kulcsa Argentinában van és minden attól függ, hogy tovább folytatja-e eddigi árlenyomó politikáját, avagy Kanadával együtt kihasználja-e a helyzetet a búzaárak emelkedésének állandósítására.

Ha föltesszük, hogy az argentinai búzatermés normális lesz és hogy értékesítési politikájával nem állja útját az árfejlődésnek, ha hozzávesszük, hogy a burgonya- és zöld-takarmány hozama is világszerte kisebb a tavalyinál, ami szintén a búzaár emelésére hat vissza arra a következtetésre kell jutnunk, hogy még az eddigi áremelkedések után is erősek az emelkedést indokoló jelenségek, úgyhogy nem látunk különösebb túlzást abban, ha hatvan-hetven százalék magasabb búzaár állandósulására számítanak.