A városi és falusi lakosság napi időbeosztása között nagyon lényeges a különbség. A városi lakosság zöme reggel 7 órától este 11 óráig van ébren és este 11 órától reggel 7 óráig alszik. A Nap ellenben téli és nyári átlagban reggel 6 órától este 6 óráig, tehát 12 órán keresztül van az égen és ugyanannyi ideig tart a sötétség.

Ebből következik, hogy a városi lakosság nagy tömegei egész évi átlagban mindennap elveszítenek egy órát a világosságból. Életrendünkben és időbeosztásunkban pazaroljuk a világosságot, ébrenlétünket mesterségesen hátratoljuk az esti sötétség felé és ugyanakkor reggel világosságot veszítünk.

Ez a világosságvesztés különösen nagy nyáron, amikor mindennap néhány egészen világos órát veszítünk el a nappalból. A nyári reggeli világosságot minden nap gondtalanul feláldozzuk, ellenben a délutáni világosságot nagyon értékesnek tartjuk és annak meghosszabbításáért harcolunk. Ezt a harcot folytatják jelenleg a nyári időszámítás rendszeresítésének követelői.

A falusi lakosságnak, különösen a mezőgazdasággal foglalkozóknak időbeosztása a Naphoz igazodik. Nyáron több órával kel előbb, mint a városi lakosság s több órával előbb nyugszik is. A falusi lakosság életrendje a városiétól teljesen el van választva s ez a körülmény nemzeti és művelődési szempontból is hátrányos.

Mindkét fajta lakosság más-más világban él, ami megnehezíti a közös kapcsolatok kiépítését. Ha ma a falusi ember a városba jön, hogy egy estét városi barátai között töltsön el nagyon kevés ideje marad az alvásra, viszont ha a városi ember falura megy, meg megerőltetésébe kerül, ha a falusiakkal együtt akar kelni.

Ha az időbeosztásban fennálló különbséget némileg át lehetne hidalni, az előny volna a városi emberre, mert közelebb hozná a faluhoz és a természethez és előny volna a falura is, mert a város magasabb kultúrigényeit könnyebben átvehetné.

A kétféle lakosság napi időbeosztása közötti különbség az oka annak, hogy a falusiak a nyári időszámítással szemben közömbösek, sőt ellenségesek voltak. A falusiak azt mondják, hogy a csirkék és malacok nem törődnek a nyári időszámítással, megmaradnak a bevált napóra mellett, tehát nekik is meg kell maradniok.

A háború alatt, amikor néhány éven át érvényben volt a nyári időszámítás, láthattuk, hogy a falvak vasútállomásain a vasúti órák a nyári időt mutatták, ugyanekkor a templomtorony órái a rendes időt.

Mindezekből láthatjuk, hogy a világosság kérdése nincs rendben, életrendünkben változás volna szükséges. Ez a kérdés, mint alább látni fogjuk, szoros összefüggésben van a zónaidőrendszerrel.