Móricz Zsigmond A vadkan-ban és a Búzakalász-ban, valamint egy-két egyfelvonásosában adta teljes erejét és lendületét a színpadnak, azóta inkább ereje fölöslegét, játékos kedvét csillogtatja a nézőtér felé. Lényeges mondanivalói epikai formákba s a regényadta formai szabadságba kívánkoznak s nagyobbrészt olyan természetűek is, hogy megosztanák a közönséget a színházban mellőzhetetlenül szükséges konszenzus megteremtése helyett.

Kivétel csak a Légy jó mindhalálig, amely sajátképi mondanivalójával olyan húrokat pengetett meg, amelyekre hangvillaként zendültek meg a gyermekkor mindenkiben élő rejtett fájdalmai. Regényeiből készült többi színdarabjaiba inkább az alakok ízességét és a milieu-rajz lüktető frisseségét mentette át, s erkölcsrajzának komolyságát, lélekábrázolásainak elmélyülését befödte derüs kedvének virágaival.

A szilárd szerkezet, amelyet a regényben sem tart szükségesnek, a színpadon sem erős oldala, az embernek az az érzése van, hogy regényei drámaiabbak színműveinél. Hogy ezeknek mégis hatásuk van, némelyiknek lenyügöző nagy hatása, az nem is színpadszerűségükből folyik, inkább részleteik szépségéből, az ábrázolás megelevenítő erejéből s az író lénye szeretetreméltó vonásainak kisugárzásából.

Amit itt mondottunk, az mind pontosan érvényes új darabjára, a Rokonok-ra. A szerkezet lazaságát, elindított és abbahagyott motívumok egymásratorlódását és a befejezés erőszakoltságát bármely színpadi mesterember el tudta volna kerülni - a mesteremberek mestersége éppen csak a szerkesztés és a hatásos kikészítés módjainak ismeretében merül ki.

Azt az életet azonban, amit Móricz Zsigmond az első felvonásban a színpadra varázsol s amelyből a darab végéig él, csak Móricz Zsigmond tudja megteremteni. A protekciót és a mindenféle támogatást követelő rokonok felvonulása a tegnap-lett főügyész házában a magyar élet közepéből van kivágva és olyan levegőt teremt a színpadon, amely szinte a test pórusain át árad be az emberbe. Minden alak egy-egy darabkája a magyar világnak, valamennyi együtt pedig pontosan felismerhető szimboluma középosztályunk egyik legerősebb összetartó kapcsának.

Tévedés azonban azt hinni, olyan tévedés, melyben talán maga az író is osztozik, hogy a darab témája a rokonság vagy a második felvonásban domináló városi korrupció motívuma. Ezek csak világító eszközök, melyek rávilágítanak a tulajdonképpeni témára: a férj és feleség viszonyának rajzára. Móricz Zsigmond megint csak visszatért egyik legmélyebb ős-élményéhez, a különböző társadalmi osztályú és jellemű emberek házassági együttéléséhez.

A Rokonok-ban az asszonyon fordul meg minden: az ő magatartása a rokonokkal szemben adja meg kritikájukat, jelzi a felőlük fenyegető veszedelmet, az ő közbelépése akadályozza meg, hogy a férj bele ne merüljön a panamák pocsolyájába s a végén ő ver lelket a helyzete felől zavarba jött ijedt férjbe. Új változatban kerül elénk Móricz Zsigmond eredeti elgondolása: az asszony a saját tulajdonának tekinti férjét, akit meg kell védelmeznie a rokonok, egy másik aszony, a világ csábításai ellen, akit dirigálni, számoltatni, kordában tartani az ő feladata és kizárólagos joga.

A férj pedig lehet a világ előtt nevezetes és tekintélyes, kitünő ember, de az asszonya előtt mindig rossz a lelkiismerete, mert minduntalan impulzust érez arra, hogy kitörjön a hámból. A feleség Móricz Zsigmond felfogása szerint mindig egy kicsit állatszelídítő, a férj pedig tökéletlenül domesztikált fenevad. Ebben az elgondolásban, amelynek különböző variációi Móricz Zsigmond nem egy elbeszélő művében az emberi szenvedély nagyszerű reagenseinek bizonyultak, bő komikai eret is rejt magában - a Rokonok akkor lett volna igazán hatásos vígjáték, ha az író ezt bányássza ki s a többi motívumokat inkább csak a milieu-rajz eszközeiül használja.

A Nemzeti Színház előadása általában egyenletes, minden szereplő betölti a maga terét. Somogyi Erzsi frissesége, pörölő hangjának kedvessége, Petheő Attila férfiasságában is puha tétovázása adják a vezető motívumot az orkeszterben: a rokonok: Rózsahegyi Kálmán, Vaszary Piroska, Füzes Anna, a takarékpénztári igazgató Lehotay Árpád, a polgármester Nagy Adorján, az ellenzéki ügyvéd Sugár Károly s egy sereg kisebb szereplő a hangszerelést, amelyben nincs számbavehető hiba. A fiatalok között kellemesen tünik fel Móricz Lili és Bot Béla. A második felvonás díszletét kissé túlzottnak találjuk egy vidéki városi bankigazgató méreteihez. A rendezéssel Csathó Kálmán gondos munkát végzett.