Bécs, szeptember 10.
A háború utáni világtörténelem páratlan eseményeinek színhelye: a Habsburg császárok egykori székhelye. Bécs és a békeszerződések koldusa, Ausztria, több mint egy félesztendeje élet-halálharcot vív a hitleri német birodalommal függetlenségéért, szabadságáért, önálló nemzeti egyéniségéért. Ez a szörnyű birkózás valóban Dávid és Góliát bibliai párviadalát kell hogy az európai emberiség eszébe juttassa és nem hinnénk, hogy van kultúrnemzete ennek a világnak, amely ne adózna bámulattal a Dollfuss-kormány és a mögötte álló osztrák hazafiak titáni erőfeszítésének.

Magyar szempontból külön magyar szerencsétlenség, hogy amikor tizenkét év után végre olyan kormány vezeti Ausztria ügyeit, amely baráti jobbját nyujtja felénk és árva nemzetünkkel szemben politikailag és gazdaságilag is őszinte megértésre törekszik, ennek a kormánynak leonidasi harcban kell erkölcsi és anyagi erejét, hatalmas szervezőképességét elfecsérelnie.

Ausztria bekebelezése a német birodalomba nemcsak Ausztriának, de a független Magyarországnak is végveszedelme lenne: Ausztria porosz tartománnyá, az ezeréves Magyarország pedig német jobbágysorba süllyedne.

A világraszóló katolikus seregszemle visszaadta az osztrák nép önbizalmát és megerősítette a Dollfuss-kormány helyzetét.

La Fontaine pápai követ megérkezése Bécsbe. A pápa követe felel a középen álló Innitzer bécsi hercegségnek üdvözlő szavaira. A kép jobbsarkában Dollfuss kancellár, a háttérben a fogadásra megjelent diplomaták.