A napokban nyílt meg a fővárosi képtár a volt Károlyi-palota első emeleti helyiségeiben, ahol a gróf Zichy Jenő-múzeum anyagát a fővárosi vásárlásokkal egyesítették.

A Károlyi-palota kiállítási céloknak - sajnos - nem felel meg jól. Csupa oldalsó világítású, még hozzá mély terem, az udvari szobák ablakai kicsinyek. Verőfényes napon, délelőtt jártunk ott és még ilyenkor sem kaptak a festmények jó megvilágítást. Sőt egy csomó egyáltalában nem volt látható, mély árnyék takarta. A rendezésnek, melyet Csánky Dénes festőművész, a múzeum igazgatója, lelkes iparkodással, finom izléssel végzett, leküzdhetetlen nehézségekkel kellett bajlódnia.

Minket elsősorban a magyar festmények érdekeltek, melyeket a főváros bizottságok útján vásárolt. Gyüjtésük magán viseli mindama hátrányokat, melyek bizottsági vásárlásokkal járnak. Egy olyan testület, melyben kellő hozzáértéssel nem rendelkező laikusoké a döntő szó, mindig megalkuvásokkal és színtelenebb eredményekkel végzi dolgát, mint a szakavatott egyéni válogatás. Ezért az itt összegyüjtött anyag a magyar festészet történetének nem legjellegzetesebb termékeit öleli fel, óvatos az úttörőkkel szemben, s olyanokra is kiterjed, akik egyáltalában nem méltók arra, hogy képzőművészetünket reprezentálják. Igy a fővárosi képgyüjtemény XIX. és XX. századbeli része jóval jelentéktelenebb a Szépművészeti Múzeum és az Új Magyar Képtár megfelelő anyagánál. Többet egy vonatkozásban sem nyujt, de a legtöbb esetben jóval kevesebbet, sőt nem éri el elsőrangú hasonló magángyüjteményeink színvonalát sem.

Mindez nem azt jelenti, hogy a fövárosi képtár megnyitása nem örvendetes esemény. Csak már most selejtezni lehetne a kiállított anyagot. S a városi vásárlások rendjét a jövőben módosítani kell: együtt haladni az idővel és csak a legjobbat vásárolni! A fővárosi gyüjtemény mai elhelyezését pedig nem szabad végső megoldásnak tekinteni.

*