Nos, hát ezt a kísértethajót is voltaképpen ilyen villanyhullámokkal, vagy mint odalenn mondják: rádióhullámokkal irányítják, a távolból.

Egy másik hajóról hullámokat bocsátanak a levegőbe; ezeket a páncélos belsejébe rejtett érzékeny vevőkészülékek felveszik s önműködő villamos kapcsolók és motorok segítségével magától mozgásba hozzák a kormányt, szabályozzák a gépeket, működésbe hozzák a ködfejlesztőt, elsütik a robbantótöltést, amint éppen a távolból küldött rádióhullámok vagy inkább a hullámokat kibocsátó készüléket kezelő parancsnok kívánja.

Mert parancsnoka azért van a kísértethajónak, húsból és vérből való parancsnoka, csakhogy nem a parancsnoki hídról, hanem sok kilométer távolságból, villanyhullámokkal igazgatja hajóját... Alighanem ilyen csodálatos élményekben lenne része Nelson admirálisnak, ha feltámadna és látogatást tenne a Zähringen-en, a világhírű, távolból kormányozható csatahajóján.

Ezt az öreg, kimustrált 10.000 tonnás csatahajót már ócskavasnak szánták, mikor valakinek eszébe jutott, hogy rajta kellene a rádióhullámokkal való távolból irányítást kipróbálni, így is történt s azóta a hadgyakorlatokon az öreg „Zähringen” szolgál „ellenség” gyanánt, mely a távolból küldött rádióhullámot parancsára, egyetlen szál legénység nélkül felveszi a harcot.

Minden gyakorlat alkalmával kegyetlenül összelődözik; igaz, hogy nem süllyedhet el, mert belseje parafával van kitömve. A hajó robbanóanyaggal töltött szelencék felrobbantásával utánozza az ágyútüzet; szegény tehát csak Potemkin-lövésekkel válaszolhat, míg őt magát bizony „élessel” traktálják.

Mintegy 2000 különböző parancsot teljesít a hajó belsejében páncélzattal jólvédett helyen elrejtett vevőké szülék, mely villamos kapcsolókészülékekkel, elektromágnesekkel és huzalokkal össze van kötve a hajógépekkel, a kormányrúddal és a hajó többi felszerelésével.

Egy gombot kell csak megnyomni egy sok kilométer távolságban úszkáló hajócskán s a nagy páncélos gépei azonnal működésbe jönnek: teljes gőz... fél gőz…. állj... előre... hátra... jobbra... balra... tüzelj... működik a ködfejlesztő, rakéták röppennek a magasba, éjjel fényszórók lángcsóvája kering az égboltozaton, anélkül, hogy emberi kéz nyúlna az egész óriási gépezethez.

Ez még csak a kezdet. De mit hoz a jövő? Távolból kormányzott, legénységnélküli csatahajókat, tankokat, repülőgépeket, melyek mint az őskor megelevenedett, ércbeöntött állatszörnyei, egymással fogják vívni rémületes csatájukat s robbanóanyagokkal, mérges gázokkal, bacillustelepekkel töltve, lángszórókkal felszerelve, vak végzetszerűséggel és a lelketlen gép könyörtelen száguldásával megrohamozzák a védtelen városokat, falvakat és irtják, tiporják, mészárolják majd a magatehetetlen lakosságot.

Nem ejtenek majd foglyot, nem ismernek kegyelmet, hiszen nem ül rajtuk ember, brutáliserejű vastömegek lesznek, vakon engedelmeskedő eszközei az őket onnan többszáz kilométer távolságból rádióhullámokkal irányító hadvezéreknek - s úgy gázolnak majd végig emberek és országok testén, mint az Apokalipszis szörnyű lovasai...

De talán –talán! - ezek a rettentő hadigépek temetik majd el végre a háborút és hozzák meg az emberiségnek az - örök békét….