Vasárnap délelőtt nagy tömeg verődött össze a Budai Vigadó termeiben. Bejutni nem volt könnyű, mert a kapuban mindenkit igazoltattak. Aki igazolta magát, azt kézfelemeléssel üdvözölték. Gyakorta hangzott el halkan és sokatmondóan: „Bátorság…” A volt horogkeresztes és a horogkereszt államhatalmi betiltása óta nyilaskeresztes nemzeti szocialista földmíves és munkáspárt tagjai ugyanis ezzel a bátorító szóval köszöntek egymásnak. Náluk ez a „Heil”….Feltünően sokan voltak, akik fűzöld ingben és fekete nyakkendővel jöttek el. Ez Meskó Zoltán pártának új egyenruhája, szemben a régi barna inggel, amelyet a Böszörményi csoport visel.

Mivel azonban az elmult napokban történt az ádázan egymásra acsarkodó két magyar „náci”-csapat összeölelkezve – Böszörményi Zoltán kihagyásával – sűrűn tűnnek fel a Meskó-ingek zöld tengerárjában a barna szigetek: Böszörményi megbékélt barnaingesei, akik azonban most már zöld kravátlit kötöttek... Rendőr alig látszik: egy kapitány, egy forgalmazó, egy felügyelő odafönn a nagyteremben és négy szál rendőr lenn a kapu alatt. Ez az egész... Egy-egy derék magyar képviselő beszámolóján harmincszor ennyi fegyveres erő szokott felvonulni!

A nagygyűlés - a magyar nácik első nyilvános pártkongresszusa - nagyon népes.

Harsonák zúgása és dobok harcias pergésé közben magasra emelt karok élő dárdái között vonult be Meskó Zoltán, a „magyar Führer”, zöld ingben, sötét zakóban, fekete nyakkendővel és Hitler bajusszal. „Most halljuk a mi indulónkat! - kiált fel a karzatra egy éles hang, mire a láthatatlan zenekar harsogó indulót intonál.

Ezután kezdi meg beszédét Meskó:
- A mi mozgalmak - mondotta - a rend mozgalma. Várjuk az államfő parancsát és ha kell, rendet teremtünk az országban. Ha arróla képről akarnak engem megismerni, amelyet a liberális sajtó rajzol rólam, mint Hitler-bajuszos torzszülöttről, akkor nem jó nyomon vannak. Mi a sajtószabadság hívei vagyunk, de a hazudozást nem fogjak tűrni. Mozgalmunk forradalminak látszik, de mi nem forradalmi eszközökkel dolgozunk. Ha a törvények útunkba állnak, arra fogunk törekedni, hogy alkotmányos eszközökkel megváltoztassuk azokat.

A kommunizmusról beszél ezután. A teremben egybegyültek tapsai között magyarázza, hogy a kommunizmusba belesodródott munkásság kilencvenkilenc százaléka nem bűnös, mert nem tudta, mit cselekszik. „De bezzeg tudták a kajlafülünek, akik a munkásságot elbolondították.”
- Azt mesélték itt, hogy Hitler cipőgyárának csinálok itt lerakatot. Ezt is a kótyagosfejű ujságírók találták ki!

A nemzetközi diplomáciáról lesujtó bírálatot mond Meskó és kijelenti, hogy eltiltaná a diplomaták számára a monokli viselését, mert nem látnak jól tőle. Pasicsnak nem volt monoklija, bagaria cipőben járt, mégis milyen balkáni nagyhatalmat csinált a hazájából. Szerbiából!
- Nem vagyok híve a diktatúrának – mondja – csak az élet diktatúrájának. Ez ellen pedig dumálhatnak, ameddig akarnak!

A sajtóra panaszkodik ezután és azt mondja, hogy a keresztyén sajtó is elhallgatja mozgalmát:
- Felszólítom a sajtót – mondotta most emelt hangon a vezér – legyen tárgyilagos. (Zsidók vannak ott! – harsogja egy hang.) Ma még nem adtuk ki a parancsot a sajtó ellen, de ha látjuk, hogy folytatják az aknamunkát, megtesszük a retorziós lépéseket.

A királykérdésről is beszélt: „Előbb az ország, azután a kenyér, azután a király!” – mondotta. Kifakadt eztán, mert a plakátját nem engedték kiakasztani, de bezzeg a cseh hegedűsét igen:
- Ha én hatalomra jutok, nekem nem fognak pacifista színdarabokat írni.